Ibráhím gaznavida szultán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ibráhím gaznavida szultán
IbrahimGhaznavidCoin.jpg

Perzsia gaznavida szultánja
Uralkodási ideje
1059 1099
Született
Elhunyt 1099. augusztus 25. (66-67 évesen)
Édesapja I. Maszúd gaznavida szultán
Gyermekei Mas'ud III of Ghazna

Abu l-Muzaffar Ibráhím ibn Maszúd al-Gaznavi (arab írással أبو المظفر ابراهيم بن مسعود الغزنوي, tudományos átiratban Abū l-Muẓaffar Ibrāhīm ibn Masʿūd al-Ġaznawī), uralkodói nevén Zahír ad-Daula (arabul ظهير الدولة, átiratban Ẓahīr ad-Dawla) és Radi ad-Dín (رضي الدين, Raḍī ad-Dīn; 1032 k. – Gazni, 1099. augusztus 25.) a leghosszabb ideig regnáló gaznavida szultán volt (uralkodott 1059. április 6-tól haláláig). Korának legtekintélyesebb uralkodói közé tartozott, uralkodása jelentette az Afganisztán déli részére és a keletebbi területekre visszaszorult birodalom második fénykorát. I. Maszúd szultán negyedik fiaként jutott hatalomra bátyja, Farruhzád halálát követően.

Külpolitika[szerkesztés]

Trónra kerülve rövidesen békét kötött a Csagri bég vezette szeldzsukokkal, lezárva a mintegy negyedszázada tartó háborúskodást. Ezzel stabilizálódott a dinasztia mai Afganisztán déli része, valamint Pakisztán zöme feletti uralma. Ibráhím hosszú uralma alatt csak egy alkalommal kísérletezett a nagyapja, Mahmúd szultán által korábban meghódított területek egy részének visszaszerzésével: Maliksáh nagyszeldzsuk szultán és nagybátyja, Kávurd trónviszályakor az észak-afganisztáni Baglán környékére rontott, de a helyi szeldzsuk parancsnok legyőzte 1073-ban. Sem ezelőtt, sem ezután nincsenek hitelt érdemlő információk a gaznavida és a szeldzsuk szultánok ellenségeskedéséről. A barátságos viszonyt megerősítette, hogy Ibráhím 1064-ben Alp Arszlán fiához, Arszlánsáhhoz adta feleségül egy lányát, és később örököse, Maszúd Maliksáh lányát (Mahd al-Irák Dzsauhar Hátúnt) vehette feleségül; a későbbi források szerint a szeldzsuk uralkodók nagy tiszteletben részesítették őt.

A pandzsábi Lahorból kiindulva Ibráhím idején is folytatódtak a hinduk lakta indiai területek elleni fosztogató, rabló hadjáratok, amelyekről azonban a források szűkszavúsága miatt kevés részletes információval rendelkezünk. Egyetlen pontosan azonosítható célpontja a mai Pákpattan (korabeli nevén Adzsúdhan) volt. Egy alkalommal a Gúr hegyvidékén regnáló Sanszabáni-család (a későbbi Gúridák ősei) viszályaiba is beavatkozott annak tagjai kérésére, és Abbász ibn Síszt megbuktatva annak fiát, Muhammadod helyezte hatalomra, egyúttal helyreállítva a terület elmúlt évtizedekben elvesztett vazallus státuszát.

Belpolitika[szerkesztés]

Ibráhímot a későbbi szerzők mélyen vallásos, a szegény alattvalókkal törődő, bölcs és igazságos uralkodóként jelenítik meg, aki sokat tett birodalma újjáépítéséért az 1050-es évek zűrzavarai nyomán. Ennek ellentmondani látszanak a később eltörölt, igazságtalan adóira vonatkozó információk. Hadserege és pompás udvartartása fenntartása nyilván szükségessé tette a lakosság komolyabb megadóztatását is a jelentős hadizsákmány mellett. Abban, hogy uralma stabil maradt és birodalma prosperált, minden bizonnyal nagy szerepe volt a később fiát is szolgáló főminiszterének, az uralkodása utolsó 22 évében vezíri címet viselő Abd al-Hamíd ibn Ahmad Sírázinak.

Hatalmas bevételeiből Ibráhím szultán bőkezűen pártolta a kultúrát: számos költő fordult meg az udvarában és élvezte a támogatását (közülük Maszúd ibn Szaad ibn Szalmán, Abu l-Faradzs Rúni, Uszmán Muhtári és Szanái a legkiemelkedőbb), és bizonyára építkezéseket is végbevitt, még ha erről nem is tudósítanak részletesen a források. Állítólag a szultán maga is írt egy könyvet az államvezetésről Dasztúr al-vuzará (A vezírek segítője) címmel, ami feltehetően aforizmagyűjtemény lehetett.

Források[szerkesztés]

  • C. E. Bosworth: Ebrāhīm b. Masʿūd. In Encyclopaedia Iranica, VIII. kötet. 1997. 63–65. o.  
  • C. E. Bosworth: Ghaznavids. In Encyclopaedia Iranica, X. kötet. 2001. 578–583. o.  


Elődje:
Farruhzád
Gazni szultánja
1059–1099
Utódja:
III. Maszúd