IV. Vilmos orániai herceg
| IV. Vilmos | |
,_prins_van_Oranje-Nassau_Rijksmuseum_SK-A-887.jpeg) | |
| Egyesült Tartományok helytartója | |
| Uralkodási ideje | |
| 1747. május 4. – 1751. október 22. | |
| Elődje | III. Vilmos |
| Utódja | V. Vilmos |
| Oránia–Nassau hercege | |
| Uralkodási ideje | |
| 1711. szeptember 1. – 1751. október 22. | |
| Elődje | János Vilmos Friso |
| Utódja | V. Vilmos |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oránia–Nassaui |
| Született | 1711. szeptember 1. Leeuwarden |
| Elhunyt | 1751. október 22. (40 évesen) Hága |
| Nyughelye | Újtemplom 1752. február 4. |
| Édesapja | János Vilmos Friso orániai herceg |
| Édesanyja | Hessen–Kasseli Mária Lujza |
| Házastársa | Nagy-Britanniai Anna |
| Gyermekei | Karolina nassau–weilburgi hercegné V. Vilmos orániai herceg |
.PNG){kind=small} | |
| IV. Vilmos aláírása | |
 | |
| IV. Vilmos címere | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Vilmos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
IV. Vilmos (teljes nevén Vilmos Károly Henrik Friso; Leeuwarden, Hollandia, 1711. szeptember 1. – Hága, Hollandia, 1751. október 22.), Oránia hercege születésétől fogva, valamint az Egyesült Tartományok helytartója 1747-től 1751-ben bekövetkezett haláláig.
Élete[szerkesztés]
János Friso orániai herceg utószülött fiaként látott napvilágot, kiskorúsága alatt édesanyja, Mária Lujza hessen–kasseli őrgrófnő régensként kormányzott. 1729 és 1731 között megkapta Frízföld, Groningen és Gelderland tartományok helytartói címét. 1734-ben feleségül vette Hannoveri Anna királyi hercegnőt (1709–1759), II. György brit király legidősebb leányát. Időközben a Nassau-ház ún. Ottó-ága kihalt, így Vilmos a Német-római Birodalom területén is szerzett birtokokat.[1]
1747 áprilisában, az osztrák örökösödési háború alatt francia seregek törtek be a holland területekre. Ekkor népi mozgalom bontakozott ki először Zeeland, majd Holland, Utrecht és Overijssel tartományban, hogy Vilmos visszakapja elődei címét, az 1702 óta üres holland helytartóságot. A mozgalom sikerrel járt, és Vilmos holland helytartó, főkapitány és tengernagy lett egy személyben. Hiába vált azonban a 7 tartomány vezetőjévé, nem bizonyult megfelelő katonai vezetőnek, és 1748-ban békét is kötött a franciákkal.[1]
Államában az intelligens és szorgalmas Vilmos kísérletet tett a legnagyobb a városi oligarchák részéről történő visszaélések felszámolására, azonban már nem volt ideje a nép által remélt összes reformot megvalósítani, mert 1751-ben 40 éves korában elhunyt. Utóda kiskorú fia, V. Vilmos orániai herceg lett.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
Lásd még[szerkesztés]
- Hollandia uralkodóinak listája
- Holland uralkodók házastársainak listája
- Hollandia uralkodóinak családfája
Oránia–Nassaui-ház Született: 1711. szeptember 1. Elhunyt: 1751. október 22. | ||
| Előző III. Vilmos |
Hét Egyesült Holland Tartomány Köztársaságának helytartója 1747. május 4. – 1751. október 22. |
Következő V. Vilmos |
