III. Amenhotep halotti temploma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
III. Amenhotep halotti temploma
Amenhotep III mortuary Temple.jpg
Település Luxor Governorate
Elhelyezkedése
III. Amenhotep halotti temploma (Egyiptom)
III. Amenhotep halotti temploma
III. Amenhotep halotti temploma
Pozíció Egyiptom térképén
é. sz. 25° 43′ 17″, k. h. 32° 36′ 31″Koordináták: é. sz. 25° 43′ 17″, k. h. 32° 36′ 31″
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Amenhotep halotti temploma témájú médiaállományokat.

III. Amenhotep halotti temploma (mai nevén Kom el-Hetan, كم الحيطان) Thébában, a luxori templommal szemközt, a Nílus nyugati partján épült, III. Amenhotep ókori egyiptomi fáraó halotti templomaként. A fáraó palotájától, Malkatától nem messze álló épület a maga idejében Egyiptom legnagyobb területű temploma volt, nagyobb még a karnaki templomnál is.[1] Mára szinte teljesen elpusztult, csak a fáraó hatalmas szobrai maradtak fenn, melyek egykor bejáratánál álltak és melyeket Memnón-kolosszusok néven ismernek.[2][3] Az építkezést Amenhotep, Hapu fia felügyelte.

Felépítése[szerkesztés]

A Memnón-kolosszusok
A templom alaprajza

A templomkomplexumot sártéglafal vette körül. Kelet felé (a Nílus felé) nyílt. Egymás után három pülónja volt, az első előtt álltak a ma Memnón-kolosszusok néven ismert szobrok, a fáraó hatalmas szobrai, melyek mellett anyja, Mutemwia, főfelesége, Tije és egy lánya, talán Szitamon kisebb szobrai állnak.[1] A második pülón előtt kvarcit ülőszobrok, a harmadik előtt krokodilszfinx és két alabástrom ülőszobor állt.[4]

A három pülónon áthaladva hosszú, szfinxekkel szegélyezett felvonulási út vezetett a napudvarba, amely négyszögletes, nyitott udvar volt, az ezt körülvevő homokkő szobrok között 8 méter magas, a királyt Oziriszként ábrázoló szobrok álltak. Egyes szobrok talapzatán idegen helynevek listája szerepel.

A templomot úgy alakították ki, hogy a Nílus évenkénti áradásainál a víz elöntse külső udvarait és csarnokait, és csak a magasabban elhelyezkedő szentély emelkedjen ki a vízből. A templom azt jelképezte, ahogy a világ a teremtéskor kiemelkedett az ősvízből.[5] Sajnos ennek köszönhetően az építmény gyorsabban erodálódott, mint más templomok, és már a XIX. dinasztia idején kezdték elhordani megmaradt építőanyagát más építkezésekhez, köztük Merenptah közeli templomához.[3]

A napudvar déli bejáratánál találtak és újra felállítottak egy sztélét, mely a fáraót, a királynét és Ptah-Szokar-Oziriszt ábrázolja. A sztélé, mely egy pár egyik fele lehetett, a király építészeti tevékenységét hangsúlyozza feliratán.[3]

A fő templomon kívül, attól északra a kerítőfalon belül állt még egy kisebb templom, melyet Ptah-Szokar-Ozirisznek szenteltek, ennek külön bejárata volt észak felől.

A templom területén állt III. Amenhotep és Tije kolosszusa, a valaha kifaragott legnagyobb, 7 méter magas diád (kétalakos szobor): Amenhotepet és Tijét ábrázolta, lábaiknál három lányuk: középen Henuttaneb, jobboldalt Nebetah, a bal oldalinak nem maradt fenn a neve. Ez ma a kairói Egyiptomi Múzeum központi csarnokában áll.

Források[szerkesztés]

  1. a b Fletcher, Joann. Egypt’s Sun King – Amenhotep III. London: Duncan Baird Publishers (2000). ISBN 1-900131-09-9 , p.142
  2. szerk.: Shaw, Ian: Az ókori Egyiptom története. Debrecen: Gold Book Kiadó. Fordította: Kmilcsik Ágnes (2004). ISBN 963-425-022-X , p.279
  3. a b c Wilkinson, Richard H. Az ókori Egyiptom templomai. Pécs: Alexandra (2006). ISBN 963-369-556-2 , p.188
  4. Fletcher, op.cit., p.143
  5. Wilkisnon, op.cit., p.189