Pülón

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Az edfui templom pülónjai

A pülón (görög eredetiben πυλών, jelentése kapu, bejárat, „kapucsarnok”) az ókori egyiptomi templomok kettős kapuja; monumentális, négyszögletes alapzaton nyugvó, felfelé keskenyedő falú kaputorony. Egyiptomi nyelven behnetnek hívták, a szó elsőként a XVIII. dinasztia elején bukkant fel. Valószínűleg az „ébernek lenni” szóból származik, ez is mutatja a pülón védelmi funkcióját. Nem csak ténylegesen védelmezte a templomot, hanem választófalat is képezett a templom és a külvilág káosza és gonosz erői közt. Formájával az ahet hieroglifát utánozta, mely a horizonton felkelő napkorongot ábrázolja.[1] A pülón jóval magasabb volt, mint a templom többi része, falai kissé hátradőltek. A legnagyobb pülónok nem teljesen tömörek voltak, helyiségeket alakítottak ki bennük.[2]

A pülón már az Óbirodalom idején feltűnt, de csak a Középbirodalomtól fogva vált rendszeresen használt elemmé a templomépítésnél. Építésekor gyakran szabálytalan vagy újrafelhasznált kövekből épített belső magot vontak be hatalmas kövekből készült külső borítással. A belső mag újrafelhasznált kövei gyakran származtak korábban lebontott építményekből, például olyanokéból, amik az építkezés útjában álltak, vagy amelyek eredeti építtetőjének emlékét ki akarták törölni az emlékezetből (például Ehnaton karnaki Gempaaton-komplexuma is erre a sorsra jutott). Több esetben így menekült meg egy épület a teljes feledéstől, az így megőrzött kövekből ugyanis sikerült rekonstruálni őket (a karnaki szabadtéri múzeumban több ilyen épület is megtekinthető). Előfordult, hogy a külső borítás is újrafelhasznált kövekből készült, a későbbi korokban pedig gyakran kő és tégla keverékéből épültek a pülónok.[1]

A pülón díszítése összefüggésben állt rituális védelmi szerepével: a templomépítészet kiforrott, újbirodalmi formája idején leggyakrabban az ellenségre lesújtó fáraót ábrázolta. A pülónokon a számukra kialakított mélyedésekben zászlórudak álltak, ezek akár 60 méter magasak és 5 tonna súlyúak is lehettek. Valószínűleg innen ered az istent jelentő zászló alakú hieroglifa.[3]

A pülón mögött rendszerint nyitott udvar húzódott meg, innen lehetett bejutni a tulajdonképpeni templom első helyiségébe, az oszlopcsarnokba, nagyobb templomoknál azonban gyakran több pülón és udvar is követte egymást,[4] a karnaki Ámon-templomnak például tíz pülónja van, melyből hat a templom főtengelyén helyezkedik el, négy pedig a melléktengelyen, és másodlagos bejárathoz vezet.[5] A legnagyobb az első karnaki pülón (113 m hosszú, 15 m mély, jelenlegi magassága 43,5 m, befejezetlen).[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Wilkinson, Richard H. Az ókori Egyiptom templomai. Pécs: Alexandra (2006). ISBN 963-369-556-2 , p.60
  2. Czellár Katalin: Élők, holtak, istenek háza (Filium, Budapest, [!2003]) ISBN 963-8347-83-X, pp.114-115
  3. Wilkinson, op.cit., pp.60-61
  4. Wilkinson, op.cit., pp.62,65
  5. Wilkinson, op.cit., p.161
  6. Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)

További információk[szerkesztés]

Wikiszótár
Nézd meg a pülón címszót a Wikiszótárban!