I. Péter bolgár cár
| I. Péter | |
 | |
| Péter cár és felesége, Irene Lekapene nevével ellátott korabeli pénzérme | |
| Bolgár cár | |
| Uralkodási ideje | |
| 927 – 969 | |
| Elődje | I. Simeon |
| Utódja | II. Borisz |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 912 után Veliki Preszlav |
| Elhunyt | 970. január 30. Konstantinápoly |
| Édesapja | I. Simeon |
| Édesanyja | nem ismert a neve |
| Testvére(i) | Mihail of Bulgaria |
| Házastársa | Irene Lekapene |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Péter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. Péter vagy Szent Péter (bolgárul: Петър I), (912 után[1] – 970. január 29.[1]/30.[1]) Bulgária cárja 927-től 969-ig. Elődjével ellentétben minden szomszédjával békét kötött.[2] Uralkodása alatt Bulgária nemzetközi viszonylatban erősen vesztett a tekintélyéből.[3] Ezt elsősorban Bizánc használta ki, amely nem tudott belenyugodni abba, hogy Bulgária területe kiszakadt a birodalomból, és minden eszközzel annak visszaszerzésére törekedett.[3]
I. Simeon második fiaként született, és édesapja halála után az elsőszülött testvér, Mihály helyett – akit édesapja kolostorba záratott – lépett a trónra.[4] Gyenge kezű uralkodónak tartják, aki leginkább vallási kérdésekkel foglalkozott, az országot tulajdonképpen nagybátyja kormányozta.[3] Rövid időn belül két trónkövetelő is fellépett ellene, akiket Bizánc támogatott, de Péternek sikerült trónját megmentenie.[3] Viszont testvére, Mihály 930 után önállóan uralkodott a Sztruma-vidéken.[5] 931-ben pedig a szerbek fölkelése következtében elszakadt Szerbia is.[5] Ebben az időben a besenyők is elfoglalták a Duna torkolatvidékét.[3] 933-ban 938-ban és 948-ban Péter hallgatólagos beleegyezésével támadták meg a magyarok a Bizánci területeket.[6] 966-ban II. Niképhorosz Phokasz bizánci császár megtagadta az adófizetést[5] és 967-ben hadjáratot indított Bulgária ellen, amely sikertelenül végződött.[5] A cár halála előtt nem sokkal kolostorba vonult,[1] átadva a trónt fiának, Borisznak.
Péter uralkodása alatt tűnt fel Bogumil pap, aki megalapította a bogumilok felekezetét.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Bulgaria. Peter I 927-969, Boris II 969-971 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
- ↑ Petr Čornej, Ivana Čornejová, Pavel Hrochová, Jan P. Kučera, Jan Kumpera, Vratislav Vaníček, Vít Vlnas: Európa uralkodói. Ford. Tamáska Péter. Budapest: MÆCENAS Könyvkiadó. 1999. = Maecenas Történelem Könyvek, ISBN 9636450536, ISBN 9632030176 219. oldal
- ↑ a b c d e Arató Endre – Niederhauser Emil – Perényi József – I. Tóth Zoltán: A Kelet-Európai országok története, I. rész, 1. füzet, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kar (kézirat, 18. kiadás), Tankönyvkiadó, Budapest, 1984, 21. oldal
- ↑ Révai nagy lexikona, XVI. kötet (Racine–Sodoma), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1924, 812. oldal
- ↑ a b c d Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 124. oldal
- ↑ A középkori bolgár–magyar kapcsolatok (magyar nyelven). Klio992. (Hozzáférés: 2011. szeptember 11.)
- ↑ Bokor József (szerk.). Bogomilok, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11.[halott link]
| Előző uralkodó: I. Simeon |
|
Következő uralkodó: II. Borisz |
