I. László III. törvénykönyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

I. László III. törvénykönyve I. László három törvénykönyve közül a legkorábbi jogszabály. A Corpus Juris Hungarici III-as sorszámú jelölése téves. A tartalmi elemzés megállapította, hogy ez a legrégibb (esetleg már Salamon uralkodásának idejéből való),[1] míg az I-es jelölésű a legkésőbbi.

Tartalma[szerkesztés]

A törvénykönyv – a Corpus Juris Hungarici szóhasználata és felosztása szerint – 29 fejezetből áll. Elsődleges célja a feudális tulajdoni rend kegyetlen szigorral való védelme, a pogányság maradványainak felszámolása és a feudális viszonyok megszilárdítása volt. A fejezetek (végzemények, törvénycikkek) csaknem fele a lopás bűncselekményével kapcsolatos, melyek szankciója orrlevágás, szemkiszúrás, rabszolgaságba adás stb. volt.

A törvény különféle pontatlan, egymásnak is ellentmondó átiratokból volt ismert. A bizonytalanságok tisztázásában az Admonti-kódex megtalálása segített. Kolosvári Sándor szerint a „hoc decreverunt”, „hanc legem constituerunt”, „ultra quem terminum dixi”, „collector quem dixi” és más kifejezések arra vallanak, hogy a büntető szabályokat régi krónikákból szedegethették össze. Eckhart Ferenc a XI. századi társadalmi viszonyaink becses emlékének nevezi.

Jelölései[szerkesztés]

  • I. László III. törvénykönyve
  • I. László dekrétumainak harmadik könyve
  • Decretorum liber tertius

Törvénycikkek (fejezetek) jelölése:

  • I. László III. 29. c.
  • I. László III. 29. fej.
  • Az elveszett jószág kereséséről szóló 29. cikk

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Romsics 2017  65. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]