I. Germánosz konstantinápolyi pátriárka
| I. Germánosz | |||||
| Konstantinápoly püspöke | |||||
 | |||||
| Született | 634 | ||||
| Elhunyt | 733 Isztambul | ||||
| Sírhely | Chora Church | ||||
| Nemzetiség | görög | ||||
| Felekezet | Chalcedonian Christianity | ||||
| Püspökségi ideje 715. augusztus 11. – 730. január 17. | |||||
| A bizánci egyház szentként tiszteli, ünnepnapja május 12.. | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Germánosz témájú médiaállományokat. | |||||
I. (Szent) Germánosz (ógörögül: Γερμανός, latinul: Germanus), (634 – 733) konstantinápolyi pátriárka 715-től 730-ig.
Már idős ember volt, amikor 715-ben megválasztották a császárváros pátriárkájának. Méltóságát már 15 éve viselte, amikor is III. León bizánci császár rá akarta kényszeríteni a szentképek elpusztítását elrendelő nyilatkozat aláírására. Germánosz elutasította a császárt: „Ha én vagyok Jónás, dobjatok a tengerbe, de ökumenikus zsinat nélkül, ó császár, nem változtathatom meg a hitletéteményt”, majd lemondott méltóságáról. Püspöki jelvényeit a Hagia Szophia székesegyházban hagyta, és visszavonult családi birtokára. Ott halt meg közel 100 évesen.[1]
A második nikaiai zsinat 787-ben elismerte a szentképek tiszteletét, Germánoszt pedig „szentnek és boldogságosnak” nyilvánította. Ünnepét a bizánci egyház május 12. napján üli. Germánosz íróként is jelentős: több himnuszkölteménye és dogmatikus levele ismert (PG 98:39–384, 108:9–454).[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Puskely Mária: A keresztény Európa szellemi gyökerei: Az öreg földrész hagiográfiája. Budapest: Kairosz Kiadó. 2004. ISBN 963 9568 18 X
