I. Cirill konstantinápolyi pátriárka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. / I. Cirill
Alexandria, majd Konstantinápoly püspöke
Cyril-Lucaris.jpg

Született 1572. november 13.
Kandida
Elhunyt 1638. június 27.
Boszporusz
Nemzetiség görög
Püspökségi ideje
1601 – 1620. november 4.
(Alexandriában)
Püspökségi ideje
1620. október 20. – 1638. június 20.
(Konstantinápolyban, megszakításokkal)
Előző püspök
Következő püspök
I. Meletiosz (Al.)
II. Timóteus (Konst.)
I. Geraszimosz (Al.)
II. Cirill (Konst.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz III. / I. Cirill témájú médiaállományokat.

I. Cirill, vagy Kürillosz Lukarisz (Kandida, 1572. november 13.1638. június 27.) alexandriai görög pátriárka III. Cirill néven 1601-től 1620-ig; majd konstantinápolyi pátriárka 1620-tól 1623-ig, 1623-tól 1633-ig, 1633-tól 1634-ig, 1634-től 1635-ig, és 1637-től 1638-ig. Arról nevezetes, hogy megpróbálta bevezetni – sikertelenül – a reformációt az ortodox kereszténységben.

Élete[szerkesztés]

A görög Cirill fiatalon a paduai egyetemen folytatott tanulmányokat, majd Genfbe látogatott el, és ott megismerkedett a kálvinizmussal. Ezután visszament Keletre, és Alexandriában pappá szenteltette magát. Később Litvániába jött, és a vilnai iskola igazgatójaként elsősorban főleg azon fáradozott, hogy a ruszinok készülő ortodox–katolikus egyházi egyesülését megakadályozza. Mivel nem járt sikerrel, visszatért Alexandriába, ahol 1602-ben pátriárkává választották.[1]

Közel 20 évnyi pátriárkátus után, 1621-ben Cirill elnyerte a konstantinápolyi patriárkai széket. Mivel nem titkolta a kálvinizmussal rokon nézeteit, egy konstantinápolyi zsinat hamarosan letette tisztségéből, és a török kormány segítségével Rodosz szigetére száműzette. Az angol és németalföldi (holland) követek néhány hónap múlva nagy mennyiségű pénz megfizetésével újra visszaszerezték méltóságát, Cirill pedig – ezek támogatásával – annál bátrabban folytatta munkáját. Nézetei miatt másodszor, harmadszor, és negyedszer is letétették az ortodox körök a pátriárkátus éléről, de hatalmas pártfogói segítségével Cirill újra és újra visszaszerezte tisztségét, és tovább dolgozott az ortodox egyház megrefomálásán. Amikor ötödszörre is trónfosztották és száműzték, a janicsárok – minthogy Cirillt fölségárulással is megvádolták – útközben megfojtották és holttestét a Fekete-tengerbe dobták.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Pallas, i. h.

Forrás[szerkesztés]

Egyéb külső hivatkozás[szerkesztés]