Holéczy Ákos (zenész, 1943)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Holéczy Ákos
Életrajzi adatok
Született 1943. július 2.
Budapest
Elhunyt 2016. január 19. (72 évesen)
Szülei dr. Holéczy Ákos
Ákos Stefi
Pályafutás
Műfajok dzsessz
Együttes Stage Four Band
Hangszer szaxofon
Tevékenység szaxofonművész, dzsesszzenész

Holéczy Ákos Endre (külföldön Akos Holéczy vagy Bandy Holéczy) (Budapest, 1943. július 2.2016. január 19.[1]) magyar, majd svájci dzsesszzenész, szaxofonos.

Életrajz[szerkesztés]

Első meghatározó zenei tapasztalatait édesapja, dr. Holéczy Ákos big bandjében szerezte. Édesanyja, Ákos Stefi, klasszikus zenei diplomával rendelkező dzsesszénekesnő volt. A dzsessz az akkori idők kommunista rendszerében nemigen tartozott a megtűrt műfajok közé. Elsősorban ez a tény vezetett ahhoz, hogy Holéczy, első nyugat-európai koncertturnéja alkalmával, a lehetőséget kihasználva Svájcban politikai menedékjogot kért, amit rövidesen el is nyert. Saját kvartettjével, kvintettjével ezután folyamatosan klubokban, diszkókban lépett fel. Majd felvételizett bázeli Zeneakadémia (Musik-Akademie der Stadt Basel). szaxofon tanszakára, ahol Iwan Roth növendékeként 1977-ben tanári diplomát, majd 1979-ben „Summa cum laude“ minősítéssel művészdiplomával végzett.

Bázelban telepedett le, ahol a leimentali, arlesheimi és a binningen/bottmingeni zeneiskolákban hosszú évekig szaxofontanárként működött (1975–2001). Emellett mint baritonszaxofonos, rendszeresen dolgozott, és közreműködött a zürichi, Hans Moeckel és Peter Jacques vezetése alatt álló DRS Big-Bandben, meghívott vendégszólistaként pedig a számos nemzetközileg is elismert, neves karmester vezetése alatt álló Bázeli Rádió és a Zürichi Tonhalle szimfonikus zenekaraiban (Sinfonieorchester Basel, Tonhalle Orchester Zürich). Részt vett a Hiroshi Wakasugi karmester vezetésével tartott távol-keleti turnén Szingapúrban, Hongkongban és Japánban. Olaszországban a Veronai Arénában lépett fel szólistaként, Christoph Eschenbach karmester vezényletével, Maurice Ravel Bolérójában. A Frankfurt am Main-i Alte Operben, a Hessische Rundfunks-Sinfonieorchesterrel, szintén mint szólistát láthattuk, hallhattuk Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művének eurovíziós felvételén. Továbbá számos alkalommal közreműködött a frankfurti Sendesaal koncertjein és felvételein, többek között Eötvös Péter dirigens vezénylete alatt. 1975–1983 között a Stadtmusik Basel Big Bandjének vezetője.

Ákos szakmai tevékenysége során gospel- és templomi kórusokkal, különböző rock, pop, fusion, világzenei, blues, funky és soul együttesekkel számos, változatos stílusú és műfajú zenei projektet ill. koncertet hozott létre. Ezek során többek között a következő művészekkel játszott együtt: Dennis Armitage, Charles Tolliver, Ann Malcolm, Toots Thielemans, Remo Rau, Glenn Ferris, Kurt Weil, Roman Dyląg, Thomas Schauffert, Jimmy & The Rackets, Béla Szakcsi Lakatos, Robert Szakcsi Lakatos, 1980-ban Thomas Moeckellel, annak „Centrifuga“ c. CD-jén is. Ákos ezen kívül – mint vezető szaxofonos – számos színházi produkcióban is közreműködött, így pl.: a bázeli Stadttheaterben, a Friedrich Cerha karmester által dirigált Sinfonieorchester Basel meghívott vendégeként Prokofjew Rómeó és Júliájában, Alban Berg Lulu c. operájában, valamint különböző színpadi művek, – pl. Cabaret – bemutatásakor a Zürichi Operaházban.

A Burghard Victor által alakított „Europort” elnevezésű szaxofontrió tagja (Burghard Victor, Ann Malcolm, Akos Holéczy). Koncertezett Svájcban és USA-ban, többek között a Swiss Institut/ New Yorkban és a washingtoni Svájci Követségen.

Diszkográfia[szerkesztés]

  • 2007: Destinations, Hungaroton
  • Saxophon-Kollektiv Europort: Divertimento
  • Stage Four Band: That’s Entertainment!

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Akos Holéczy című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gyászjelentése a zenész weboldalán. (német nyelven). [2014. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 24.)

Források[szerkesztés]