Hibatuja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Japán hibatuja
Az Oszakai Tudományegyetem botanikus kertjében
Az Oszakai Tudományegyetem botanikus kertjében
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Nemzetség: Hibatuja
Siebold& Zucc. ex Endl.
Faj: Japán hibatuja (Thujopsis dolabrata)
(L.f.) Siebold& Zucc.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Japán hibatuja témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Japán hibatuja témájú médiaállományokat és Japán hibatuja témájú kategóriát.

A japán hibatuja (Thujopsis dolabrata) a ciprusfélék (Cupressaceae) családjában a hibatuja (Thujopsis) nemzetség egyetlen faja.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Japán szigetein honos. Európába az első példányok 1853-ban kerültek át (Johnson).

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Japánban akár 40 m magas és 1,5 m törzsátmérőjű fává nő; Magyarországon többnyire csak bokor (legfeljebb kis fa). Koronája kezdetben gömbölyded, később laza kúp alakú.[1] Gyakran többtörzsű; az ilyen példányok a magánosaknál alacsonyabbak. Vörös6szürke kérge szalagosan lehámlik (Johnson).

Erőteljes, vaskos, lapított, két síkba rendeződő hajtásai vízszintesen vagy ferdén fölfelé állnak.[2]

Bőrszerű, fénylő sötétzöld pikkelylevelek fonákán feltűnő ezüstös rajzolat látható. Fölső felületük feltűnően domború.

Gömbölyded, 1–2 cm átmérőjű tobozai fiatalon szürkészöldek, éretten barnák.[3]

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Örökzöld. Fiatalon lassan nő, később intenzívebben.

Hazájában a hegységek párás völgyeiben él,[4] és ennek megfelelően az árnyékos és párás, védett helyeken érzi jól magát. A direkt napfény még télen is árt neki, ezért célszerű más örökzöldek árnyékába ültetni. Savanyú vagy semleges talajon érzi jól magát. Vízigénye közepes.[5]

Kedvezőtlen körülmények között fagyérzékeny.

Felhasználása[szerkesztés]

Japánban fontos erdészeti fa (Johnson). Európában dísznövénynek ültetik.

Alfajok, változatok[szerkesztés]

Két természetes változata:

  • T. d. var. dolabrata (törzsváltozat)
  • T. d. var. hondae

Számos kertészeti változatát alakították ki.


'Elegantissima'[szerkesztés]

Lassan, 1–3 méter magasra növő fajta. Koronája enyhén piramis formájú. Hajtásai sűrűn állnak. Zöld leveleinek fonákán a rajzolat fehéres–ezüstös. Lombja télen sárgásbarna árnyalatot kap.[6]

'Nana'[szerkesztés]

Lassan, kb. 0,5–1 méter magasra növő, gömbölyded, törpe fajta. elérő, gömbös alakú, törpe fajta.

Ágainak felépítése a szarvasagancséra emlékeztet, pikkelylevelei laposak és picik. Világoszöld lombja télen kissé bronzos árnyalatú.[7]

'Variegata'[szerkesztés]

Fehértarka levelű. A fagyokra az alapfajnál érzékenyebb.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]