Henschel DHG 700 C

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henschel DHG 700 C
Az Industriebahn Berlin 1982-ben gyártott DL 06 pályaszámú DHG 700 C-je
Az Industriebahn Berlin 1982-ben gyártott DL 06 pályaszámú DHG 700 C-je
Általános adatok
GyártóHenschel-Werke
GyártásbanElső sorozat
1965–1972
Második sorozat
1973–1984
Harmadik sorozat
1986–1987
DarabszámElső sorozat
20
Második sorozat
57
Harmadik sorozat
5 db
Műszaki adatok
TengelyelrendezésC
Nyomtávolság1435 mm
Teljesítmény
NévlegesElső sorozat
700 PS (510 kW)
Második sorozat
507 kW (689 PS)
Engedélyezett legnagyobb sebesség37 km/h
Ütközők közötti hossz9840 mm
Teljes tengelytávolság4000 mm
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
TípusaHenschel, V12, négyütemű, dízel
Névleges fordulatszám1800 min⁻¹
A Wikimédia Commons tartalmaz Henschel DHG 700 C témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Henschel DHG 700 C iparvasutakra tervezett háromtengelyes dízel-hidraulikus tolatómozdony-sorozat, melyet a Henschel-Werke gyártott 1965 és 1987 között, összesen 82 példányban.

Történet[szerkesztés]

A Henschel a „DHG 700 C” típusjelölést több különböző mozdonysorozatnál is alkalmazta. Az első DHG 700 C típus a Henschel negyedik generációs termékpalettájának részeként jelent meg. Ez az 1963 óta gyártott Henschel DHG 500 C sorozatnak megfelelő konstrukciójú, azonban a motorja a megnövelt lökettérfogatnak köszönhetően 507 kilowatt (689 metrikus lóerő) névleges teljesítményt ad le. Ebből az első változatból 20 példányt gyártottak.[1]

A Henschel 1973-tól kínált ötödik generációs termékpalettájában ez volt a háromtengelyes szabványmozdony. Az elődökkel ellentétben ebben a mozdonygenerációban mind a vezetőállás, mind az orr-rész szögletes kialakítású volt.[2] Ebből a második változatból 55 hagyományos, illetve 2 telelok kialakítású példány készült.[3][4] A mozdonyokat elsősorban bánya- (Saarbergwerke: hét darab) és acélipari, valamint vegyipari vállalatok rendelték, de például a Volkswagen is rendelt hét darabot a wolfsburgi, a braunschweigi és a baunatali üzemeinek kiszolgálására.[3] A mozdonyok nem a Henschel szokásos kék színű, hanem narancssárga festést kaptak, a géptereken citromsárga vízszintes csíkkal. A felépítmény mellett a váz is megváltozott az előző modellhez képest. A tengelytáv 300 milliméterrel nagyobb lett, a tengelyeket 1975-től már nem laprugók, hanem spirál- és „Megi-rugók” (Megifedern) támasztották alá. A tuskós fék helyett tárcsaféket alkalmaztak. 1985-ben a Henschel 32840–32849 sorozatszámon egy 10 darabból álló, 1000 mm-es nyomtávolságú sorozatot szállított a Thaiföldi Állami Vasutaknak (SRT), amelyek néhány kivételtől eltekintve nem voltak hosszú élettartamúak. Ezek az SRT 70–79-es pályaszámokat viselték. Az utolsó legyártott példányt 1985-ben szállították Svájcba a Chemin de fer Orbe–Chavornaynak, ahol az Em 3/3 3 pályaszámot kapta.[5] Ez a mozdony az alkalmazását tekintve kitűnik a társaitól, hiszen ezt az egységet fővonali szolgálatra használták, szemben a többi, iparvasutakon használt DHG 700 C-vel.[6]

A Henschel a hatodik generációs termékpalettájának részeként is kínált egy DHG 700 C típusjelölésű mozdonyt. Az alvázat és a felépítményt a dízel-villamos Henschel DE 500 C-ből vették át. A mozdony külsőleg elsősorban az oldalsó járdákra nyíló bejáratokkal rendelkező tágasabb vezetőfülkével és a BDE-előírásokban megkövetelt nagyobb lépcsőkkel tér el az elődeitől. Más mozdonygyártók azonban már korábban is kínáltak ilyen típusokat, így 1986-ban és 1987-ben mindössze öt darab készült ebből a típusból.[7]

Galéria[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Henschel DHG 700 C című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

Helmut Petrovitsch: Kassler Klassiker für Werkbahnen. Eisenbahn Magazin 4/2012, 6–15 o.