Henri Pirenne

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henri Pirenne
SzületettJean Henri Otto Lucien Marie Pirenne
1862. december 23.[1][2][3][4][5]
Verviers[6][7]
Elhunyt1935. október 24. (72 évesen)[1][2][8][9][4]
Uccle[10][7]
Állampolgárságabelga
GyermekeiJacques Pirenne
Foglalkozása
  • középkortörténész
  • történész
  • egyetemi oktató
TisztségeRector of Ghent University (1919. október – 1920)
Iskolái
Kitüntetései
  • a Groningeni Egyetem díszdoktora
  • honorary doctor of the Leipzig University
  • Jean Reynaud Prize (1919)
  • a Bordeaux-i Egyetem díszdoktora (1924)
  • Corresponding Fellow of the Medieval Academy of America (1927)[11]
  • Francqui Prize (1933)
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Pirenne témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Henri Pirenne (Verviers, 1862. december 23. – Uccle, 1935. október 25.) vallon származású belga középkortörténész. Fő művei a francia nyelvű, többkötetes Belgium története, illetve az Az európai gazdaság története. Halála után tanítványai a hátrahagyott vázlatai alapján állították össze a Nagy Károly és Mohamed című kötetet. Belgiumban emellett az első világháború alatti német megszállás elleni erőszakmentes ellenállás egyik hőseként tisztelik.

Élete[szerkesztés]

Pirenne Verviers-ben született. A Liège-i Egyetemen tanult, ahol Godefroid Kurth (1847–1916) tanítványa volt. 1886-ban lett professzor a Genti Egyetemen, ahol visszavonulásáig, 1930-ig megtartotta ezt a posztját. 1891-től a Belga Tudományos Akadémia tagja volt, és 1907-től annak titkári tisztét is betöltötte. Közeli barátságban volt Karl Lamprecht (1856–1915) német történésszel, egészen addig amíg Lamprecht el nem vállalta egy olyan küldetés vezetését, mely a belgákat a németekkel való kollaborálására akarta rávenni.

A németek elleni passzív rezisztenciája miatt civilként hadifogságba került és Németországba internálták (1916–1918). Ott megtanult oroszul, és megírt egy Európa-történetet, minden forrástól és könyvtártól elszigetelve.

1895-ben számos cikkben fejtette ki nézetét az európai városokról, majd fogsága idején alkotta meg a „Pirenne-tézist”, melyet később 1922–23 folyamán publikált. Tézisének alátámasztására egész hátralévő életében bizonyítékokat gyűjtött.

Történelemfelfogása[szerkesztés]

Pirenne véleménye szerint az eseménytörténetet a mélyben fekvő, hosszabb időtartam alatt kibontakozó gazdasági, vallási és vallásos folyamatok határozzák meg. Ezzel a felfogásával nagy hatást gyakorolt az Annales-iskolát megalapító Marc Blochra.

Hangsúlyozta az összehasonlító módszer fontosságát, mert ez segít kiküszöbölni a nemzeti történetírások beállításainak torzításait, melyek megfeledkeznek arról, hogy az egyes történeti illetve kulturális vívmányok gyakran nem egy nemzet önálló teljesítményei.

„ "Aki saját népe csodálatába merül, elkerülhetetlenül el fogja túlozni annak eredetiségét, és olyan felfedezéseket tulajdonít neki, amelyek valójában máshonnan erednek" ”
– Gyurgyák János: Történelemelmélet II. 1086.old

Híres tézise szerint a Római Birodalom bukásának tartott 476-os dátum tulajdonképpen nem jelentett törést a Mediterráneum történetében, mivel a germán törzsek gyorsan romanizálódtak és igyekeztek fenntartani a római intézményeket. Az igazi törést az iszlám megjelenése jelentette, mivel ezzel szétzilálódtak a hagyományos kereskedelmi útvonalak. Ezzel a civilizáció súlypontja északabbra került és az iszlám előrenyomulása olyan ellenakciókat váltott ki, melyek a frank állam megalakulását eredményezték. Így végső soron Mohamed fellépése nélkül nem lehetett volna Nagy Károly, illetve nem alakulhatott volna meg a frank birodalom.

Elképzelése szerint a távolsági kereskedelem miatt alakultak újjá az európai városok a középkorban. Az ókorból fennmaradtak városmagok, melyek a püspöki székhelyeknek, helyenként nemeseknek, illetve a feudális előkelők kiszolgáló-személyzetének adtak otthont. A kereskedelem fejlődésével azonban kereskedelmi lerakatok jöttek létre e városmagok körül. E lerakatok lakossága nem tagolódott be a feudális hierarchiába, és hamarosan autonómiát és önkormányzatot kezdett el követelni, így a harmadik rend gyökereit a távolsági kereskedelemben kell keresni.

Magyarul[szerkesztés]

  • A középkori gazdaság és társadalom története; tan., jegyz. Katus László, ford. Gyáros Erzsébet; Gondolat, Bp., 1983 ISBN 9632813103

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Biographie Nationale de Belgique (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ KNAW Past Members (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  7. ↑ a b UGentMemorialis. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
  8. ↑ http://lib.ugent.be/fulltxt/MEM10/000/000/032/MEM10-000000032_1960.pdf, 2016. szeptember 23.
  9. ↑ Henri Pirenne
  10. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  11. ↑ https://www.medievalacademy.org/page/CompleteCorrFellow, 2023. március 28.

Források[szerkesztés]

  • Ernst Breisach: Historiográfia, Osiris, 2004. ISBN 9789633894958
  • James Lea Cate: Henri Pirenne In: Sic Itur Ad Astra, 1992/1-3
  • Katus László: Henri Pirenne. In: Sokszólamú történelem. PTE BTK Történelem Tanszékcsoport. ISBN 9636422257
  • Történetelmélet II. Szerk.: Gyurgyák János-Kisantal Tamás. Budapest. Osiris Kiadó, 2006. ISBN 9633898692


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Henri_Pirenne&oldid=26742709”