Hefty Gyula Andor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hefty Gyula Andor
Született1888. február 14.
Pozsony
Elhunyt1957. december 3. (69 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • hegymászóirodalom szerzője
  • hegymászó
SírhelyeFarkasréti temető (22/1-1-49)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Hefty Gyula Andor (Pozsony, 1888. február 14.Budapest, 1957. december 3.) magyar turista, turistaíró, hegymászó, síző, tanár.

Életpályája[szerkesztés]

Svájcból Magyarországra települt családba született 1888. február 14-én. 1911–1919 között a késmárki Kereskedelmi Iskola történelemtanára volt, de állásából eltávolították, mert nem volt hajlandó hűségesküt tenni az új csehszlovák államnak. Ezután a Tátrába költözött, és szerkesztőként dolgozott: 1918–1923 között a Turistik und Alpinismus majd 1924–1933 között a jogutód Turistik, Alpinismus, Wintersport szerkesztője volt. Szabadkőművesként többször felemelte a szavát a náci veszély ellen, emiatt 1938-ban távozni kényszerült Csehszlovákiából, és Magyarországra költözött. A második világháború kitöréséig Marosvásárhelyen, azután Budapesten élt. Itt hunyt el 1957. december 3-án.

Hegymászósport[szerkesztés]

Hefty a 20. század elejének legjobb magyar hegymászói közé tartozott. Elsősorban a falmászások terén volt jelentős a teljesítménye. Kiemelkedő eredménye a Kriván északnyugati falának megmászása 1916-ban. Több tátrai csúcs első téli megmászásában vett részt.

Természetjárás[szerkesztés]

Aktív tagja volt a Budapesti Egyetemi Turista Egyesületnek. Tevékenységének része volt a hegyi vezetők oktatása. Az első világháború alatt a honvéd sí- és hegymászókiképzés oktatója volt a Tátrában. Egy ideig a Téry menedékház gondnoka is volt.

Emlékezete[szerkesztés]

A Pálvölgyi-barlangban kürtőt neveztek el róla. 1984 óta az ő nevét viseli a Fehér-tavi-csúcs déli falánál egy szakadék, amelyet két társával elsőként mászott meg 1911-ben.

Könyvei[szerkesztés]

  • A térszíni formák nevei a magyar népnyelvben, különnyomat a Magyar Nyelvőrből, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása, Budapest, 1912.
  • A Magas-Tátra részletes kalauza, Budapest, három kiadás: 1914., 1917., 1931.
  • Die Hohe Tatra, Ausführlicher Führer, (Késmárk 1922., 3 kötetben a magyar kalauz rövidített változata)
  • Skiführer durch die Bélaer Kalkalpen, Késmárk 1912.
  • Hegymászószótár, (Turistaság és Alpinizmus, 1913.)
  • Skiführer für den Csorbersee, Késmárk 1914.
  • Vezérfonal az iskolai síoktatáshoz, Késmárk 1917.
  • Bad Oberrauschenbach einst und jetzt, Késmárk 1930.
  • Gerlsdorf, Késmárk 1932.
  • Die Kesmarker Holzkirche, Késmárk 1933.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]