Haszina Vazed

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Haszina Vazed
Sheikh Hasina in London cropped.jpg
Banglades miniszterelnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2009. január 6.
Előd Fakhruddin Ahmed
Hivatali idő
1996. június 23. 2001. július 15.
Előd Habibur Rahman (ideiglenesen)
Utód Latifur Rahman (ideiglenesen)

Született 1947szeptember 28. (71 éves)
Tungipara
Párt Bangladesi Népi Szövetség

Szülei Mudzsibur Rahman (apa)
Házastársa M. A. Vazed Miah (1968–2009)
Gyermekei
  • Sajeeb Wazed
  • Saima Wazed
Foglalkozás politikus
Iskolái Eden Girls' College
Vallás szunnita iszlám

Díjak
  • Félix Houphouët-Boigny-békedíj (1998)
  • Indira Gandhi Prize (2009)
  • Pearl S. Buck Award (2000)
  • Champions of the Earth (2015)
  • Honorary Fellow of Bangla Academy
  • Deshikottam (1999)

Haszina Vazed aláírása
Haszina Vazed aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Haszina Vazed témájú médiaállományokat.

Sejk Haszina Vazed (Tungipara, Pakisztán, mint a brit Nemzetközösség domíniuma, 1947. szeptember 28. –) bangladesi politikus, a szekuláris Avami Liga vezetője, az ország alapító elnökének, Mudzsibur Rahman sejk lánya, négy cikluson át az ország miniszterelnöke.[1]

Élete[szerkesztés]

India és Pakisztán – mely nyugaton és keleten, két össze nem függő területből álló ország – függetlenségének évében, 1947-ben született a kelet-pakisztáni Tungiparában. Apja, Mudzsibur Rahman sejk rendszeresen börtönbe került az ellenzéki politikai tevékenysége miatt, s az 1960-asévek vége felé – miközben a Dakkai Egyetemre járt – gyakorta ő maga volt büntetését töltő apja politikai összekötője. Amikor a nyelvi, kulturális és politikai elnyomástól szenvedő Kelet-Pakisztán az 1971-es függetlenségi háborúban Banglades néven kivívta függetlenségét, már ismert diákvezér volt.

Éppen Németországban tartózkodott, amikor az 1975-ös puccs során katonák rontottak a családi házukba, megölték elnök apját, az anyját és három fiútestvérét. A következő hatévet önkéntes indiai száműzetésben töltötte, de mindeközben bekerült a dél-ázsiai dinasztikus politika örvényébe, ahogyan a Bhuttók Pakisztánban, a Nehru-Gandhi família Indiában, vagy a Bandaranaikék Srí Lankán. Az apja pártja, az Avami Liga 1981-ben a vezetőjévé választotta, melynek eredményeként haza is tért, hogy elkötelezze magát Banglades demokratikus átalakítása iránt.

Politikai riválisával, Ziaur Rahman özvegyével, Haleda Ziával szövetséget kötve harcot hirdetett a katonai kormányzat ellen, amiért is gyakran került börtönbe vagy házi őrizetbe,[2] míg végül a 16 évi tartókatonai önkényuralom után 1991-ben megtartották az ország első demokratikus választását, amelyet során alulmaradt Ziával szemben.[3] A következő, 1996-os választás már az Avami Liga győzelmével zárult, s bár a rátermettségét jelezte az Indiával aláírt vízmegosztási megállapodás és a békekötés az ország délkeleti törzsi lázadóival, de öt évvel később, 2001-ben a Zia vezette Bangladesi Nemzetin Párt visszaszerezte a hatalmat.

Túlélte a 2004-es merényletkísérletet, amikor egy pártgyűlés elleni bombatámadásban huszonegyen haltak meg. Az országot ismét eluraló káosz 2007-ben ismét katonai kormányzásba torkollott, s ellene korrupciós perek indultak. Ismét börtönbe került, de 2008-ban orvosikezelés miatt kiengedték az Egyesült Államokba. Töretlen kitartásának, valamint – az egyetlen szavára – az utcára vonuló követőinek köszönhetően visszatért hazájába, nagy fölénnyel megnyerte a választást, és 2009 óta[2] három, egymást követő kormányzati cikluson át irányította Bangladest.[4]

2016 novemberében ellátogatott a Budapesten zajló víz-világtalálkozóra, melynek alkalmával kétoldalú tárgyalást folytatott Orbán Viktor miniszterelnökkel az Országházban, s az első magyar–bangladesi csúcstalálkozón a két fél képviselői három (vízgazdálkodási, mezőgazdasági és konzultációs) együttműködési szándéknyilatkozatot is aláírtak.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bozótvágó késsel vadásznak bloggerekre és ateistákra (magyar nyelven). nol.hu. (Hozzáférés: 2019. április 1.)
  2. a b Kontúr. Sejk Haszina: Banglades bégumja. In.: HVG. XLI. évfolyam, 2019/2. (2061.) szám, 31. oldal, ISSN 1217-9647
  3. Bencze Imre, dr. et al.: Officina világévkönyv. Officina Nova, [Budapest], 1994. 69. oldal, ISBN 963-8185-90-2
  4. Negyedszer is a kormánypárt győzött Bangladesben (magyar nyelven). beol.hu, 2018. december 31. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
  5. Nyilas Gergely: Orbán – Létrejött a világtörténelem első magyar–bangladesi csúcstalálkozója (magyar nyelven). Index, 2016. november 29. (Hozzáférés: 2019. április 5.)