Ugrás a tartalomhoz

Halmai János (gyógyszervegyész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Halmai János szócikkből átirányítva)
Halmai János
Született1903. március 3.
Nyitra
Elhunyt1973. július 23. (70 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafarmakológus
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1925, gyógyszerészet)
SírhelyeFarkasréti temető (16/2-1-30)[1]

Halmai János (Nyitra, 1903. március 3.Budapest, 1973. július 23.) gyógyszerkémikus, egyetemi tanár, a gyógyszerészeti tudományok kandidátusa (1956).

Életrajza

[szerkesztés]

Halmai Fülöp telekkönyvvezető és Gritzman Sarolta fiaként született. 1921 és 1923 között Bonyhádon volt gyógyszerészgyakornok, majd 1925-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen gyógyszerészi oklevelet szerzett.

1927-ig vidéki gyógyszertárakban dolgozott. Tudományos pályafutását a budapesti egyetem Növénytani Intézetében kezdte. 1935-ben szerzett gyógyszerészi doktorátust. 1939-től a Gyógyszerismereti Intézetben dolgozott. 1942-ben egyetemi magántanári képesítést nyert.

1949-től a gyógynövény- és drogismereti tanszék vezetője, 1957-től 1971-ig, nyugdíjazásáig egyetemi tanár volt.

Családja

[szerkesztés]

1934. szeptember 22-én Budapesten házasságot kötött Schnell Erzsébettel (1906–?), Schnell János és Molnár Erzsébet lányával.[2]

Munkássága

[szerkesztés]

A Magyar Gyógyszerészeti Társaság gyógyszerészettörténeti szakosztályának alapítója. Tudományos munkássága a farmakognóziát és a gyógyszerészettörténetet ölelte fel. Főleg drogok azonosításának, értékmérésének, hamisítások felismerésének módszereit tanulmányozta, fontos szerepet játszott a gyógynövények szabványelőiratainál is.

Az V. Magyar Gyógyszerkönyv farmakognóziai részének szerkesztője, és elnöke a VI. Magyar Gyógyszerkönyv farmakognóziai albizottságának. Közel száz közleménye többek között a magyar és nemzetközi gyógyszerészet nagy alakjaival foglalkozott.

Főbb munkái

[szerkesztés]
  • A drog-önellátás kérdése (Pápa, 1942)
  • Kossuth-csillag, rénuszrudacska. Gyógynövények, növények, drogok, magyar népies és latin nevei (Budapest, 1948)
  • Farmakognozia (Novák Istvánnal, Budapest, 1963).

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Kabay János-emlékérem (1956)
  • Weszprémi István-emlékérem (1966)
  • Ernyey József-emlékérem (1974)

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Az Egymásért vagyunk című, 2020-ban megjelent tudománytörténeti összeállításban munkásságára történő visszatekintés jelenik meg.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]