Hív a szülőföld (szobor)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hív a szülőföld
Volgograd and the Motherland statue.JPG
Ország Oroszország
Település Volgográd
Szobrász
  • Yevgeny Viktorovich Vuchetich
  • Nikolaj Vasil'evič Nikitin
Készítés ideje 1959
Felhasznált anyagok beton
Elhelyezkedése
Hív a szülőföld (Oroszország)
Hív a szülőföld
Hív a szülőföld
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 48° 44′ 32″, k. h. 44° 32′ 14″Koordináták: é. sz. 48° 44′ 32″, k. h. 44° 32′ 14″
A Wikimédia Commons tartalmaz Hív a szülőföld témájú médiaállományokat.

A Hív a szülőföld a sztálingrádi csata hősei emlékműegyüttes kompozíciós központja Volgográdban, Oroszországban. Jevgenyij Vuchetich szobrász és Nyikolaj Nyikityin építészmérnök tervezte, és 1967-ben a világ legmagasabb szobrát jelentette. 85 méterével a legmagasabb szobor Európában és a legmagasabb női szobor a világon.[1]

Építés[szerkesztés]

Örök láng a Mamayev Kurgan emlékkomplexumban

A szobrászművész Jevgenyij Vuchetich és a mérnök Nyikolaj Nyikityin alkotása egy 85 méter magas nőalak, előrelépve, felemelt karddal. A szobor a szülőföld allegorikus képe, amely felszólítja fiait és lányait, hogy verjék vissza az ellenséget, és folytassák további támadásaikat.

A Hív a szülőföld mérnöki szempontból rendkívül bonyolult, testtartása és jobbra magasan felemelt kardja, a bal kéz hívó gesztusa miatt. A technológia az üreges szobron alapul, feszített betonnal és drótkötelekkel kombinálva egy olyan megoldás, amely megtalálható Nyikityin egy másik munkájában, az osztankinói tévétoronyban is, Moszkvában. Belül az egész szobor különálló cellákból vagy kamrákból áll, mint például egy épület szobái. A szobor betonfalai 25–30 cm vastagok.[2]

Az emlékmű építését 1959 májusában kezdték meg, és 1967. október 15-én fejezték be.[3] A megépítése idején a világ legmagasabb szobra volt. Az emlékmű komplexum fő műemlékének restaurálására 1972-ben került sor, amikor a kardot egy másik, teljes egészében rozsdamentes acélból álló anyag váltotta fel.[2]

Valószínű, hogy Vuchetich a figura testét Nina Dumbadze diszkoszvetőről, arcát pedig feleségéről, Veráról mintázta.[4] Különböző források szerint Valentina Izotova[5] vagy Ekaterina Grebneva[6] pózoltak a szoborhoz. Azt is feltételezik, hogy a szobor párhuzamot mutat a párizsi diadalívben található "Marseillaise" alakjával, és a szobor pózát a Szamothrakéi Niké szobra ihlette.

Éjszaka a szobor fényszórókkal van megvilágítva. Különlegesen világították meg a "Nagy győzelem fénye" című bemutató részeként, amely a náci Németország elleni győzelem 72. évfordulóját ünnepelte.[7]

Méretek[szerkesztés]

Amikor az emlékművet 1967-ben szentelték, a világ legmagasabb szobra volt, 85 méterével a kardja hegyétől a lábazat tetejéig.[8] A lábazat további 2 méter, és egy 16 méter mélységű betonalapra van telepítve. A figura 52 méter, a kard pedig 33.[9] Az emlékmű súlya több mint 8 ezer tonna. A szobor 5500 tonna betont és 2400 tonna fémszerkezetet tartalmaz, maga a kard súlya 14 tonna.[10] A keret merevségét 99 feszített fémkábel támogatja.

Az emlékmű kapcsolata másokkal[szerkesztés]

Hív a szülőföld egy 1983. évi NDK-s bélyegen

Kétszáz lépés, amely a sztálingrádi csata 200 napját szimbolizálja, vezet a hegy aljáról az emlékműhöz.[1] A szobor megjelenik a Volgogradi terület jelenlegi zászlóján és címerén is.

Vaszilij Ivanovics Csuikovot, a Szovjetunió marsallját az emlékmű területén temették el, csakúgy, mint a híres szovjet mesterlövészt, Vaszilij Grigorjevics Zajcevet, aki 225 katonát és tisztet és azok szövetségeseit ölte meg Sztálingrád csatájában.

Az emlékmű a szárnyas oltárkép központi része, amely magában foglalja a magnitogorszki "Hátsó Front" és a "Harcos-felszabadító" emlékműveket a Berlin Treptower Parkban.[11] [12] [13] [14]  

Strukturális problémák[szerkesztés]

A kard eredetileg rozsdamentes acélból készült, titánlemezekkel díszítve. A kard hatalmas tömege és felülete, kolosszális méretei miatt nagy szélben erőteljesen leng, ez túlzott mechanikai feszültséget okozott azon a helyen, ahol a kardot tartó kéz a testhez volt rögzítve. A kard kialakításában bekövetkezett deformációk a titánlemezek mozgását is okozták, és mennydörgés hangját keltették. Ezért 1972-ben a pengét lecserélték egy másik, teljesen egészében acélrésszel, és a kard felső részébe lyukakat fúrtak, hogy csökkenjen a szélterhelés.[15] [16]

A jelentések szerint a szobor 2009-ben a talajvízszint változása során dőlni kezdett az alap mozgása miatt. A szobor nincs rögzítve az alapokhoz, csak a súlya tartja a helyén. Egy névtelen tisztviselő azt állította, hogy 20 centiméterrel elmozdult, és nem várható, hogy összeomlás nélkül tovább haladjon.[17] Az emlékmű-helyreállítási programot 2008–2009-ben dolgozták ki, a konzerválási és helyreállítási munkák pedig 2010-ben kezdődtek.[18]

Az emlékmű másolata Kínában

2017 tavaszán elkezdődött az emlékmű átfogó helyreállítási programja, amely másfél évig tartott, kétmilliárd rubel költséggel. Az összes kialakult repedést megjavítják, és több mint 6000 m² betonfelületet állítanak helyre.[19]

Érdekességek[szerkesztés]

  • A szobor az 1983-es keletnémet postai bélyegen látható.
  • A szobor egy példánya Manzhouliban, Kínában található.
  • A szobrot egy 1975-ös rubel emlékérme is ábrázolja.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Sobering memorials and Europe's tallest statue: What England fans can expect in Volgograd”, The Telegraph 
  2. a b The Motherland Calls - Volgograd, Russia - Leading Landmarks”, Tutorial At Home, 2018. július 27. 
  3. Mamayev Kurgan Memorial Complex "To the Heroes of the Battle of Stalingrad" - UNESCO World Heritage Centre”, UNESCO World Heritage (en nyelvű) 
  4. «Родина-мать зовет!» 10 фактов о монументе”, culture.ru (Hozzáférés ideje: 2017. február 27.) (ru nyelvű) 
  5. Родину-мать зовут Валей. // Волгоград-Инфо, 2003. június 15. [2009. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
  6. Галкина, Анна. Родина-мать обосновалась на Семи Ветрах. // Ваша газета, 2011. június 8. [2012. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 15.)
  7. 8th May, 2017. A view of the Motherland Calls monument illuminated as part of a light show titled "The Light of the Great Victory" and marking the 72nd (angol nyelven). Alamy.com. (Hozzáférés: 2018. november 2.)
  8. Pearman: The Power of Remembrance. RIBA Journal, 2014. november 5. [2018. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
  9. Памятник-ансамбль героям Сталинградской битвы на Мамаевом кургане, Подвиг народа: Памятники Великой Отечественной войны, 127. o. (1980. november 10.) 
  10. Родина-мать зовет! – Военная история – Каталог статей – Танковое братство. Танковое братство
  11. Ильин С. Б., Лонгинов А. С., Сульдин А. В.. Всенародная академия. М.: Политиздат (1986) 
  12. Кудзоев О. А., Ваганов А. С.. Скульптурная летопись края. Челябинск: Южно-Уральское книжное издательство (1989). ISBN 5-7688-0158-8 
  13. Слука И.. Великая Отечественная война, 100 самых знаменитых монет СССР (2015) 
  14. Монумент скульптура «Родина-мать» в Волгограде
  15. Как устроен мемориал «Родина-мать». BIGPICTURE.RU. (Hozzáférés: 2016. június 3.)
  16. Скульптура «Родина-мать зовет!» в Волгограде на фото и карте. russights.ru. (Hozzáférés: 2016. június 3.)
  17. Galpin. „Russia's massive leaning statue”, BBC News, 2009. május 8. (Hozzáférés ideje: 2016. február 11.) 
  18. Родина-Мать ушла на «больничный”, V1.ru, 2010. október 15.. [2011. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2016. február 11.) (Russian nyelvű) 
  19. Родину-мать на Мамаевом кургане оденут на полтора года в строительные леса”, V1.ru, 2017. január 19.. [2017. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2019. szeptember 30.) 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a The Motherland Calls című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.