Hít
| Hít (هيت) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Irak |
| Irányítószám | 31007 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 66 700 fő (2018) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | UTC+03:00 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 33° 38′ 30″, k. h. 42° 49′ 30″Koordináták: é. sz. 33° 38′ 30″, k. h. 42° 49′ 30″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hít témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hit (arabul: هيت), város Irakban, al-Ánbár tartományban, a szunnita háromszögben. Az 1980-ban a népszámlálás adatai alapján 6.808 lakosa volt.
Fekvése[szerkesztés]
Az Eufrátesz folyó jobb partján, két dombon épült, Ramáditól 32 km-re fekvő település.
Története[szerkesztés]
Hít ősi település. Tuttul néven már i. e. 2371-2316 táján Sarrukín akkád király feliratain is szerepelt.
Óbibliai szövegek is említették Idu néven, s így nevezték az asszírok is.
Hít már az ókorban is híres volt aszfaltkutairól. Babilonban az itteni bitument építkezéseknél használták kötőanyagként, de hajókat is szigeteltek vele, ennek köszönhetően hajóépítőipara is fellendült.
A várost Isz néven Hérodotosz is említette:
"Babilontól nyolcnapi járóföldre van egy másik város, amelynek Isz a neve...innen szállították a szurkot a babilóni falvak építéséhez."
II. Sápúr (309-379) Szasszanida uralkodó hatalmas árkot ásatott, hogy a sivatagi beduinoktól megvédje a termékeny földet. Az árok Hittől Ubulláig húzódott, és még 629-ben, az arab hódítás idején is létezett.
A város a középkorban fallal körülvett, erős helység volt, nagy várral, melynek gyümölcsöskertjeit, pálmaligeteit már az arab utazók is dicsérték, de híres volt boráról is, melyet a 8. században Abu Nuvász is említett egyik versében.
Az Eufráteszen itt keltek át az Aleppóból Bagdad felé tartó karavánok, mely a települést virágzó kereskedővárossá tette.
A dombra épült városka festői látványt nyújt, a főútról megközelítve. Még láthatók itt-ott régi falának maradványai is. A város északi oldalán, Eufrátesz partján még állnak a folyóba nyúló vízemelő kerekek, melyeket ma már ugyan nem használnak, de régen ezek segítségével öntözték a környező területeket. A település aszfaltforrásai is már csak turisztikai látványosságok, de a város környékén kénlerakódásokat, bituminsziklákat is lehet látni.
A város szélén levő temetőben pedig érdekes kupolás síremlékek láthatók.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Czellár Katalin. Irak. Budapest: Panoráma zsebkönyvek (1979). ISBN 963-243-101-4
