Hátonúszó kongóharcsa
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       [1]
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Synodontis nigriventris David, 1936 | ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hátonúszó kongóharcsa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hátonúszó kongóharcsa témájú kategóriát. |
A hátonúszó kongóharcsa (Synodontis nigriventris) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a Mochokidae családjába tartozó faj.
A Szaharától délre egész Afrikában otthonos ez a különös, erősen kidomborodó hátú és csaknem egyenes hasú harcsacsalád. Leginkább említésre méltó faját, a Zaire folyó vízgyűjtő területén élő, de Európa akváriumaiban is gyakran nevelt mindössze 6 centiméteres hátonúszó kongóharcsát az a meghökkentő szokása tette nevezetessé, hogy a hátán úszik, s ezért testének színezése is a többi halénak éppen a fordítottja: a háta és az oldala világosszürke vagy sárgásfehér és sötéten sávos, a hasa (más becsületes halak világosabb testrésze) viszont fekete.[2]
A hátonúszó kongóharcsát 1936-ban fedezték fel, és nagy izgalmat keltett, amikor 1950-ben először importálták. Állandóan háton úsznak, még a színezettségük is ehhez alkalmazkodott, innen kapták a nevüket is. Már az ősi egyiptomi rajzokon is megjelent érdekes alakjuk. Mint a többi fajtársuknak nekik is nagy szemeik vannak, villás farkuk és nagy zsírúszóik. Testük világosbarna színű, amin különböző méretű sötét foltok találhatók. Hasi részük sötét színű, ami ellentétes azokkal a halakkal, amelyek hassal lefelé úsznak, ezzel is álcázzák magukat, amikor a felszín közelében hátonúsznak. A nőstények nagyobbak, fakóbb a színezetük és testesebbek, különösen, ívási időszakban. Ha ívatni akarjuk őket, etessünk jó minőségű élő eleséggel, és lágyítsuk a vizüket, ezzel is imitálva az esős időszak beálltát. Az ikrákat a nőstény barlangba rakja, ezért tegyünk a medencébe 1-2 felfordított virágcserepet, amibe ikrázni tudnak. A szülőket nyugodtan hagyjuk az akváriumban, mert gondoskodnak az ikrákról. Az ikrák 2 nap múlva kelnek ki és még 4 napig a szikzacskóból táplálkoznak. Az elúszó kis halak első elesége frissen kelt sórák legyen. A kishalak a 7-8. héten kezdenek a hátukra fordulni, és úgy úszni.[3]
Források[szerkesztés]
- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2015. november 22.) (angolul)
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Moelants, T.: 'Synodontis nigriventris'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2010. (Hozzáférés: 2014. május 26.)
- ↑ Dobroruka-Podhajska-Bauer: Ezerarcú természet, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1989
- ↑ Hátonúszó kongóharcsa (Synodontis nigriventris). www.tropus-szeged.hu. (Hozzáférés: 2015. november 23.)
