Guillaume Dupuytren

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Guillaume Dupuytren
Guillaume Dupuytren.jpg
Született 1777. október 6.
Limoges
Elhunyt 1835. február 8. (57 évesen)
Párizs[1]
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Sírhely Père-Lachaise temető[2][3][4]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Guillaume Dupuytren témájú médiaállományokat.

Guillaume Dupuytren [ejtsd: düpüitren] (Pierre-Buffière, 1777. október 5.Párizs, 1835. február 8.) báró, francia sebész.

Élete[szerkesztés]

Párizsban tanult, majd az Hôtel-Dieu-ben, a főváros legrégebbi kórházában tevékenykedett, melynek 1815-ben első sebésze volt. 1812-ben az egyetemi sebészeti tanszékre nevezték ki. Első volt a franciák közt, aki a nagy verőerek lekötését alkalmazta traumatikus aneurizmáknál, és egyike volt az első sebészeknek, akik idült ficamok beigazításával próbálkoztak. 1832-ben az égési fokozatokat hat súlyossági fokra terjesztette ki,[5] és ő volt az első, aki az égési sérülés kiterjedése alapján állított fel prognózist.[6]

Foglalkozott szembajokkal is, különösen a könnyfisztulák gyógyításával. A sebészet minden részére kiterjedt figyelme, szorgalma, ügyessége. Tudományossága az Hôtel-Dieu-t, de magát a francia sebészetet is igen magas színvonalra emelte. Udvari sebésze volt XVIII. Lajosnak és X. Károlynak. 1869-ben szülővárosában szobrot emeltek emlékére.

Művei[szerkesztés]

  • Leçons orales de clinique chirurgicale faites á l'Hôtel-Dieu de Paris (1831-33);
  • Traité théorique et pratique des blessures par armes de guerre (1834);
  • Mémoire sur une maniére nouvelle de pratiquer l'opération de la taille (1836).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28., Дюпюитрен Гийом
  2. Le cimetière du Père-Lachaise, 141
  3. Domenico Gabrielli, "Dictionnaire historique du Père-Lachaise", 2002, 126
  4. http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k65495676/f357
  5. Wylock, Paul. The life and times of Guillaume Dupuytren, 1777-1835. Brussels: Brussels University Press, 60. o (2010). ISBN 9789054875727 
  6. Dr. Mészáros Gábor (2004.). „Az égési sérülések kezelésének története II.” (Sebkezelés sebgyógyulás V. évfolyam 2. szám), Kiadó: Magyar Sebkezelő Társaság. (Hozzáférés ideje: 2014. március 13.)  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]