Greensleeves

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Greensleeves
Lady Greensleeves ábrázolása Dante Gabriel Rossetti festményén
Lady Greensleeves ábrázolása Dante Gabriel Rossetti festményén

A Greensleeves egy közismert angol dal, ami már a 16. század végén és a 17. század elején keletkezett forrásokban is előfordul. A cím jelentése „zöld ruhaujjak”, egy ilyen öltözéket viselő hölgyre utal.

A legenda szerint VIII. Henrik angol király írta a dalt leendő feleségének, Boleyn Annának, aki nem hagyta magát elcsábítani, amíg a király feleségül nem veszi. A dalban, úgy tűnik, erről a visszautasításról van szó. Valójában azonban Henrik nem lehetett a dal szerzője, mert olyan olasz kompozíciós stíluson alapul, ami csak Henrik halála után ért el az országba.[1]

A dal témájáról készültek festmények, és William Shakespeare is említi az 1602 körül keletkezett Windsori víg nőkben, ami arra utal, a dal már ekkor közismert volt.

A dallam még a notáció használata előtt keletkezett, így biztosan nem pontos a mai változat.

Kottája[szerkesztés]

A kották ideiglenesen le vannak tiltva.

Szövege[szerkesztés]

Greensleeves

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

A szöveg egy lehetséges értelmezése, hogy a címszereplő nő könnyű erkölcsű, esetleg prostituált volt.[2] Ebben az időben a zöld színnek szexuális célzata volt, főleg a „zöld ruha” kifejezésnek, ami arra utalt, hogy ha egy nő a fűben szeretkezett, meglátszottak a ruháján a fűfoltok.[3] Egy másik lehetséges magyarázat, hogy a hölgyet ruhája miatt könnyű erkölcsűnek nézték, de valójában nem volt az, amit az is alátámaszt, hogy elutasítja a dal énekesének közeledését.[3]

Nevill Coghill a Canterburyi mesék fordításában megjegyzi, hogy Chaucer korában a zöld annak a jele volt, hogy valaki könnyedén veszi a szerelmet.[4]

A Greensleevest előszeretettel dolgozzák fel ír előadók, ugyanis Írországban él a szájhagyomány, miszerint a dal - de legalábbis a ma is ismert szövege - a tizenhatodik század második felében keletkezett Mayo megyében. (Az első versszak szinte szó szerinti fordítása egy gael balladának.) Ez a magyarázat jobban fedi a szöveg tartalmát, valamint megválaszolja a hárfa említését és a zöld szín kihangsúlyozását, hiszen az elnyomás alatt élő írek - főleg a főúri réteg - régóta használják a zöld ruházatot, mint a nemzeti identitás jelképét. Eszerint megeshet, hogy a hovatartozását jelzendő zöld ruhásnak nevezett hölgy egyszerűen csak hazaszeretetből mondott nemet az udvarlójának, aki elvitte magával a dalt - ami nem csak olasz stílusú kompozíció lehet, hanem közismert ír dallam torzítása is - az anyaországba.[5]

A zene feldolgozásai[szerkesztés]

A Greensleeves zenéjét több előadó is feldolgozta:

Szövegváltozatok[szerkesztés]

A dal magyar szövege[szerkesztés]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Greensleeves témában.

Ha súg, ha búg a kósza szél a szívek húrja mond mesét:
Hogy élt egy délceg hős király, ki csókkal várta kedvesét.


Greensleeves, te árva nő, Greensleeves, te drágakő.
Greensleeves, a váram szépe, zöld arany éke Greensleeves.

A hárfahúron nóta kél, ott szárnyal édes hangodon,
Ki hallja ébren álmot lát, és mért tűnődne rangodon?

Greensleeves, te árva nő, Greensleeves, te drágakő.
Greensleeves, a váram szépe, zöld arany éke Greensleeves.

De minden álom véget ér, és fáj a kínos ébredés.
A várban vár a bús magány, s az édes óra szenvedés.

Greensleeves, te árva nő, Greensleeves, te drágakő.
Greensleeves, a váram szépe, zöld arany éke Greensleeves.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Alison Weir: Henry VIII: The King and His Court, page 131, Ballantine Books, 2002, ISBN 0-345-43708-X
  2. Brown, Meg Lota & Kari Boyd McBride. Women's Roles in the Renaissance, page 101, Greenwood Press, 2005, ISBN 0-313-32210-4
  3. a b Vance Randolph "Unprintable" Ozark Folksongs and Folklore, Volume I, Folksongs and Music, page 47, University of Arkansas Press, 1992, ISBN 1-55728-231-5
  4. Chaucer, Geoffrey. The Canterbury Tales, trans. Nevill Coghill (középangol nyelven), The Penguin Classics Library Complete Collection (2003. február 4.). ISBN 0-140-42438-5 
  5. 2003, Galway, a kocsma nevére már nem emlékszem, de tanáremberrel beszéltem róla
  6. http://www.encyclopedia.com/doc/1O76-dargason.html
  7. Archivált másolat. [2010. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 2.)