Goffredo Petrassi
| Goffredo Petrassi | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1904. július 16. Zagarolo[1] |
| Elhunyt | 2003. március 3. (98 évesen) Róma[1] |
| Házastársa | Rosetta Acerbi |
| Iskolái | Accademia Nazionale di Santa Cecilia |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera |
| Hangszer | orgona |
| Díjak |
|
| Tevékenység | zeneszerzés |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Goffredo Petrassi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Goffredo Petrassi (Zagarolo, 1904. július 16. – Róma, 2003. március 3.) olasz zeneszerző, karmester és tanár. A huszadik századi olasz zeneszerzés egyik legnagyobb hatású alakja.
Élete[szerkesztés]
Petrassi Zagarolóban született, Palestrina mellett. 1928-33 között a római Conservatorio di Santa Cecilián tanult zeneszerzést és orgonát. Partita c. zenekari művét 1934-ben Alfredo Casella vezényelte az amszterdami ISCM fesztiválon.
1937-39 között a velencei La Fenice intendánsa, 1939-től a Conservatorio di Santa Cecilia tanára, 1959-től - Pizzetti utódjaként - az Accademia di Santa Cecilia zeneszerzői mesteriskolájának a professzora. Növendékei közül a legismertebbek Franco Donatoni, Aldo Clementi, Cornelius Cardew, Ennio Morricone, Eric Salzman, Peter Maxwell Davies, Richard Teitelbaum. Számos magyar zeneszerző (Szőllősy András, Peskó Zoltán, Durkó Zsolt, Jeney Zoltán, Huszár Lajos) mestere, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tiszteletbeli tanára (1976). Romában halt meg, 98 éves korában.
Művei[szerkesztés]
Operák és balettok, nagyzenekari művek, vokális és kamarazenék, szólóművek. Pályája kezdetén a kor neoklasszikus irányzatát követte, zenéjében megfigyelhető Bartók, Hindemith és Stravinsky hatása. Később Petrassi művészetében egy sajátos módon értelmezett poszt-weberni hatás is megfigyelhető. Mindez egyéni módon és az olasz hagyományokat is megőrizve jelenik meg a zenéjében.
Források[szerkesztés]
- Brockhaus-Riemann Zenei lexikon, Budapest, Zeneműkiadó, 1985.
- Goffredo PETRASSI: Éljen a kifejező zene (in: Fábián Imre: A huszadik század zenéje, Budapest, Gondolat, 1966)
- ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)