Gigue

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jig-et táncoló bohóc rajza, Anglia, 1600 körül
A gigue jellegzetes ritmusa
Másik jellegzetes gigue ritmus

A gigue (ejtsd: dzsig) vagy giga eredetileg gyors, élénk népi tánc, amely a barokk szvitek, szonáták tételei része lett. Az operákban általában mint balettbetét szerepelt, igen élénk mozdulatokkal és derült zenei hangulattal.[1]

A gigue általában páros, de páratlan (három részes) hangcsoportokra oszló ütemnemben fordul elő, például 12/8 vagy 4/4-es ütemben triolás zöngecsoporttal. Vannak 12/16-os vagy 24/16-os beosztásúak is. A gigue-et a kutatók az angol „jig” vagy „jigg”, esetleg „chique” nevű táncból eredeztetik, aminek az átkomponált formáját angol virginalisták tették népszerűvé. Angliából a 17. században terjedt el Európában. Közép-Európában a század közepén kezdte alkalmazni Froberger, Rieckh és Chambonniers.[2]

A barokk szvitek stílizált tánctételeként általában az utolsó tételként szerepel, ily módon Bach, Händel és Telemann szvitjeiben is gyakori tétel. Händel általában 12/8-os, Bach pedig 4/4-es vagy 4/2-es ütemmutatót használt, míg Christoph Willibald Gluck balettzenéinél 6/8-os ütemű gigue is található. Nyolcadértékű hangjegynél kisebb nem igen fordul elő, kivéve, ha a második vagy a kezdő két nyolcad tizenhatodra fel nem oszlik.

Létezett gigue nevű vonós hangszer is, amelynek hátlapja gömbölyded, ellentétben a violával, a hangszer rezonáló szekrénye sonkára emlékeztető formájú volt, innen az elnevezése, (gigue=sonka). Ugyanakkor a gigue hangszerként már a 13. században is ismert volt, így nevezték a franciák a német fidulát, fetételezések szerint innen eredhet a Geige - hegedű német elnevezése.[3]

Egy gigue kottája Georg Philipp Telemanntól.

Média[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szabolcsi Bence, Tóth Aladár: Zenei lexikon 2. Zeneműkiadó, Budapest, 1965. II. k. 45. old.
  2. Szabolcsi Bence, Tóth Aladár: Zenei lexikon 2. Zeneműkiadó, Budapest, 1965. II. k. 45. old.
  3. Szabolcsi Bence, Tóth Aladár: Zenei lexikon 2. Zeneműkiadó, Budapest, 1965. II. k. 45. old.

Források[szerkesztés]

  • Szabolcsi Bence, Tóth Aladár: Zenei lexikon 2. Zeneműkiadó, Budapest, 1965. "Gigue" II. k. 45. old.