Branle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A branle (/ˈbrænəl/ vagy /ˈbrɑːl/; francia kiejtéssel [bʁɑ̃l]), de ismert mint bransle, brangle, brawl, brawle, brall(e), braul(e), illetve brando Olaszországban, és bran Spanyolországban, valamint Skóciában pedig mint brantle.

A branle eredetileg francia népi tánc, mely a mai napig élő néptánc Franciaországban. A 12. század óta ismert, az 1500-as évektől népszerű branle a reneszánsz és barokk korban már udvari táncként is ismert,[1] ugyanakkor számos változatát lejegyezték, a régiónként eltérő tánc hármas és páros lüktetésű is lehet.[2] A branle kifejezés használatos a táncot kísérő zenére is valamint a lépéssorra is.

Népi tánc[szerkesztés]

A 12. század óta a branle-t Franciaországban mind a mai napig táncolják. A népi tánc során a táncosok karja egymásba fűződik, a baloldali irányba kezdődő oldallépéses branle-t a zene tempójától függően lépésben, futó- vagy ugrólépésben körtáncként és sortáncként is táncolják.[3]

Udvari tánc[szerkesztés]

A branle az 1500-as években a francia udvarban is népszerű lett, a 17. század végére viszont veszített népszerűségéből, többek között a francia udvarban ugyanakkor pantomim játékként is játszották,[4] stilizált táncként pedig Lully koráig virágzott.[5]

Elterjedése[szerkesztés]

Shakespeare már az 1500-as évek végén, A lóvá tett lovagok c. vígjátékában említi (Love's Labour's Lost, 3. 1. 7: "Will you win your love with a French brawl?"), az idézetben az Angliában elterjedt formájában brawl-ként említi. A francia udvarban XIV. Lajos uralkodása alatt a 17. században lett népszerű, Angliában pedig II. Károly udvarában. Michael Praetorius is lejegyez branle-t a több mint 300 táncot és szvitet tartalmazó Terpsichore, musarum aoniarum quinta c. gyűjteményében (1612), valamint a francia táncos-koreográfus, Louis-Guillaume Pécour is említi a Danses nouvelles presentees au Roy című 1715 körül íródott művében.

Újraéledése[szerkesztés]

  • Francis Poulenc is illesztett branle-t az 1935-ben komponált Francia szvitjébe, Bransle de Champagne és Bransle de Bourgogne tételként. (Suite Française, 1935.)
  • Igor Stravinsky 1957-ben született Agon c. balettjében szintén találhatunk branle táncbetéteket, (Bransle Simple, Bransle Gay, és Bransle de Poitou).

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Thoinot Arbeau:Orchésographie

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Encyclopædia Britannica - Branle, dance
  2. Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965.- Branle
  3. Encyclopædia Britannica - Branle, dance
  4. Encyclopædia Britannica - Branle, dance
  5. Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965. Branle

Források[szerkesztés]

  • Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965.
  • Branle, dance - Encyclopædia Britannica
  • Arbeau, Thoinot (1967). Orchesography, translated by Mary Stewart Evans, with a new introduction and notes by Julia Sutton and a new Labanotation section by Mireille Backer and Julia Sutton. American Musicological Society Reprint Series. New York: Dover Publications, 1967. ISBN 0-486-21745-0; ISBN 978-0-486-21745-1.
  • Arena, Antonius (1986 [1529]) "Rules of Dancing", translated by John Guthrie and Marino Zorzi. Dance Research 4, no. 2 (Autumn): 3–53.
  • Craig-McFeely, Julia (1994). "English Lute Manuscripts and Scribes 1530–1630". Thesis. Oxford University.
  • Dolmetsch, Mabel (1959). Dances of England and France, from 1450 to 1600, with Their Music and Authentic Manner of Performance (2nd ed.). London: Routledge and Kegan Paul. Reprinted New York: Da Capo Press, 1975. ISBN 978-0-306-70725-4.
  • Encyclopedia Britannica (2016)[full citation needed].
  • Expert, Henry (1894–1908). Les maîtres musiciens de la renaissance française, éditions publiées par m. Henry Expert. Sur les manuscrits les plus authentiques et les meilleurs imprimés du XVIe siècle, avec variantes, notes historiques et critiques, transcriptions en notation moderne, etc. 23 volumes. Paris: Alphonse Leduc. Volume 23: Danceries. Facsimile reprint, New York: Broude Brothers, 1952–64. ISBN 0-8450-1200-2 (set).
  • Heartz, Daniel (2001). "Branle [brande, brawl, brall, brangill]". The New Grove Dictionary of Music and Musicians, second edition, 29 volumes, edited by Stanley Sadie and John Tyrrell, 4:242–45. London: Macmillan Publishers. ISBN 978-1-56159-239-5.
  • Library of Congress (n.d.). "Renaissance Dance". American Memory site (Accessed 30 January 2011).
  • Marston, John (1999). The Malcontent, edited by George K. Hunter, with a new introduction, together with a revised reading text and commentary notes. Revels Plays. Manchester University Press. ISBN 0-7190-3094-3.
  • Marston, John, and John Webster (1604). The Malcontent. Augmented by Marston. With the Additions Played by the Kings Maiesties Servants. Written by Ihon Webster. London: Printed by V. S. for William Aspley.
  • Scholes, Percy A. (1970). "Branle". The Oxford Companion to Music, tenth, revised and rest edition, edited by John Owen Ward. London and New York: Oxford University Press.
  • Semmens, Richard T. (1997). "Branles, Gavottes and Contredanses in the Later Seventeenth and Early Eighteenth Centuries". Dance Research 15, no. 2 (Winter): 35–62.
  • Tyler, James (1981). "The Mandore in the 16th and 17th Centuries". Early Music 9, no. 1 (January: Plucked-String Issue 1): 22–31.
  • Anon. "Branle". Encyclopaedia Britannica Online

További információk[szerkesztés]

  • Bröcker, Marianne (1988). "Ein Branle—was ist das?" In Colloquium: Festschrift Martin Vogel zum 65. Geburtstag, überreicht von seinen Schülern, edited by Heribert Schröder, 35-50. Bad Honnef: Schröder.
  • Challet-Hass, Jacqueline (1977). Dances from the Marais Nord Vendéen. I: Les Maraichines (Branles and Courantes); II: Les Grand Danses and Other Dances. Documentary Dance Materials No. 2. Jersey, Channel Islands: Centre for Dance Studies.
  • Cunningham, Caroline M. (1971). "Estienne du Tertre and the Mid-sixteenth Century Parisian Chanson". Musica Disciplina 25:127–70.
  • Guilcher, Jean-Michel (1968). "Les derniers branles de Béarn et de Bigorre". Arts et Traditions Populaires (July–December): 259–92.
  • Heartz, Daniel (1972). "Un ballet turc a la cour d'Henri II: Les Branles de Malte". Baroque: Revue International 5:17–23.
  • Jordan, Stephanie (1993). "Music Puts a Time Corset on the Dance". Dance Chronicle 16, no. 3:295–321.
  • McGowan, Margaret M. (2003). "Recollections of Dancing Forms from Sixteenth-Century France". Dance Research 21, no. 1 (Summer): 10–26.
  • Martin, György (1973). "Die Branles von Arbeau und die osteuropäischen Kettentänze". Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungaricae 15:101–28.
  • Merveille, Marie-Laure, and W. Thomas Marrocco (1989). "Anthonius Arena: Master of Law and Dance of the Renaissance". Studi Musicali 18, no. 1:19–48.
  • Mizzi, Gordon (2004). "The Branles de Malte". Classical Guitar 23, no. 1 (September): 35–37.
  • Mullally, Robert (1984). "French Social Dances in Italy, 1528–9". Music & Letters 65, no. 1 (January): 41–44.
  • Pugliese, Patri J. (1981). "Why Not Dolmetsch?" Dance Research Journal 13, no. 2 (Spring): 21–24.
  • Richardson, Mark D. (1993). "A Manual, a Model, and a Sketch: The Bransle Gay Dance Rhythm in Stravinsky's Ballet Agon". Mitteilungen der Paul Sacher Stiftung, no. 16:29–35.
  • Richardson, Mark Douglas (1996). "Igor Stravinsky's Agon (1953–1957): Pitch-Related

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Branle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.