Giacomo Barozzi da Vignola
| Giacomo Barozzi da Vignola | |
 | |
| Született | 1507. október 1.[1] Vignola |
| Elhunyt | 1573. július 7. (65 évesen)[1] Róma[2] |
| Állampolgársága | Pápai Állam |
| Gyermekei | Giacinto Barozzi |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Pantheon |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Giacomo Barozzi da Vignola témájú médiaállományokat. | |
Giacomo Barozzi da Vignola (Vignola, 1507. október 1. – Róma, 1573. július 7.) olasz építész.
Élete
[szerkesztés]
Kezdetben Bolognában, Piacenzában, Assisiben és Perugiában dolgozott, mígnem III. Gyula pápa alatt mint pápai építészt Rómába hívták. Itt építette a jezsuita rend számára ennek híres fő templomát (Il Gesù), amelyet halála után Giacomo Della Porta fejezett be, és 1559-ig Farnese bíboros részére a pompás Caprarola-kastélyt Róma közelében. Michelangelo halála után, 1564-ben a Szent Péter-bazilika építésze lett. Vignola az antik formákat határozott szabályokba öntötte, úgyhogy az ő művészeti módja hosszú időn át irányadó volt Rómában és különösen a jezsuita rendnél. Ő a katolikus reformkor legkiválóbb építőmestere, akinek szigorúan klasszikus iskolája a barokk stílust sokáig ellensúlyozta. Írásai közül (összegyűjtötte Le Bas és Debret, Párizs, 1815) említendők: Regole delli cinque ordini d'architettura (Róma, 1563, számos kiadásban és átdolgozásban); továbbá: Regole della perspettiva pratica (uo. 1583).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
Források
[szerkesztés]- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X