Gephyromantis blanci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Gephyromantis blanci
Gephyromantis blanci Ranomafana.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Aranybékafélék (Mantellidae)
Alcsalád: Mantellinae
Nem: Gephyromantis
Faj: G. blanci
Tudományos név
Gephyromantis blanci
Guibé, 1974
Szinonimák
  • Gephyromantis blanci Guibé, 1974
  • Mantidactylus blanciGlaw & Vences, 2000
  • Gephyromantis (Gephyromantis) blanci — Vences & Glaw, 2006
Elterjedés
Gephyromantis blanci map-fr.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gephyromantis blanci témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gephyromantis blanci témájú médiaállományokat és Gephyromantis blanci témájú kategóriát.

A Gephyromantis blanci a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Madagaszkár endemikus faja. A sziget délkeleti részén, az Andringitra hegységtől az Anosyan hegyvonulatig 800–1500 m-es tengerszint feletti magasságban honos.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét Charles Pierre Blanc francia herpetológus tiszteletére kapta.[1]

Megjelenése[szerkesztés]

Kis méretű Gephyromantis faj. A hímek testhossza 21–23 mm. Hátán két hosszanti bőrredő húzódik. Színe túlnyomóan világos barna. Felső ajka mentén folyamatos világos csík húzódik. Mellső lába úszóhártya nélküli, hátsón kezdetleges úszóhártya található.[2]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A vörös lista a mérsékelten fenyegetett fajok között tartja nyilván. Két védett területen belül is előfordul: a Ranomafana Nemzeti Parkban és az Andringitra Nemzeti Parkban. Élőhelyének elvesztése fenyegeti a mezőgazdaság, a fakitermelés, a szénégetés, az invázív eukaliptuszfajok terjeszkedése, a legeltetés és a lakott területek növekedése következtében.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Guibé, 1974 : Batraciens nouveaux de Madagascar. Bulletin du Museum National d'Histoire Naturelle, ser. 3, Zoologie, vol. 145, p. 1009-1017 (eredeti publikáció).
  2. Glaw, F., and Vences, M. (2007). Field Guide to the Amphibians and Reptiles of Madagascar. Third Edition. Vences and Glaw Verlag, Köln

Források[szerkesztés]