Garas (váltópénz)
A garas (latinul grossus, németül Groschen; angolul groat), a középkortól használatos ezüst váltópénz volt.
A garas nem magyar eredetű pénz. Magyarországra Csehországból került át a kereskedelem révén. Magyarországon Károly Róbert király pénzreformjával vezették be, cseh minta alapján.[1]
Története[szerkesztés]
A középkorban kis ezüstpénz alatt a dénárt és obolust értették. A garas azonban ennél nagyobb értékű ezüstpénz volt.
A garast eredetileg Itáliában, Velencében és Florencben (Firenze) verték, ahol a soldo grosso névvel illetett pénzt már 1296 körül alkalmazták. A garas eleinte Csehországban is idegen pénz volt és csak a 14. század küszöbén vált cseh nemzeti pénzzé. II. Vencel cseh király ugyanis 1300 körül Florencből pénzverőket hívott be. A garasok eleinte színezüstből készültek és belőlük 60 darab ment a színezüst márkára. Csakhamar megszűnt azonban ez a kedvező állapot: az ezüstöt egyre inkább más fémekkel vegyítették. Ezen a fejlődési fokozaton átesett mindenféle pénz. A vegyített garasokból már nem 60, hanem 64 ment a színezüst márkára.[2]
Magyarországon Károly Róbert veretett először garast. Ennek a tömeg kisebb volt a mintául vett cseh garasokénál. Egy aranyforint 16 garassal volt egyenértékű. Nagy Lajos király uralkodását követően a garasok verése átmenetileg megszűnt és csak 1467-ben, I. Mátyás uralkodása alatt folytatódott ismét. Ekkor egy garas négy dénárt ért.[3] A Habsburg uralom idején 1 garas 4-5 dénárral volt egyenértékű. Az utolsó magyar garasokat III. Ferdinánd uralkodása alatt verték.[3]
A nemesfémekből való pénzverés megszűnése után a garas német nyelvi megfelelője, a Groschen, a váltópénz szerepét töltötte be, egészen Ausztriának az euróra való áttéréséig. Németországban ugyan hivatalos néven pfennig volt az aprópénz az euróra való áttérés előtt, ám a köznapi nyelv a Groschen szót előszeretettel használta.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyar történelmi fogalomtár. 1. kötet A-K. 154. old.
- Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 478. o. ISBN 963-85773-9-8
- Archontológia, heraldika, numizmatika, diplomatika Bohdaneczky Imre: Magyarország pénz- és sulyviszonyai az Anjouk alatt (Budapest, 1907) 40-52. old.