Galics

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Galics (Галич)
Square in Galich 2.jpg
Galics címere
Galics címere
Galics zászlaja
Galics zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKosztromai terület
JárásGalicsi
Irányítószám 157202
Körzethívószám 49437
Népesség
Teljes népesség 16 922 fő (2017)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+03:00
Elhelyezkedése
Galics (Oroszország)
Galics
Galics
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 58° 23′, k. h. 42° 21′Koordináták: é. sz. 58° 23′, k. h. 42° 21′
Galics (Kosztromai terület)
Galics
Galics
Pozíció Kosztromai terület térképén
Galics weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Galics témájú médiaállományokat.

Galics (oroszul: Галич) város Oroszország Kosztromai területén, a Galicsi járás székhelye.

Lakossága: 17 346 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Fekvése[szerkesztés]

Kosztromától 124 km-re északkeletre, a Galicsi-hátság (vagy Galics–Csuhloma-hátság) peremén, a Galicsi-tó délkeleti partján fekszik. Vasúti csomópont a transzszibériai vasútvonal északi ága és az onnan Kosztromába vezető szárnyvonal találkozásánál.

Története[szerkesztés]

Először az 1238. évnél említi az ún. Lavrentyij-féle évkönyv, ekkor még Galics Merszkij néven. A Merszkij a térség egykori lakói, a finnugor merja nép nevére utal. A település a Galicsi fejedelemség névadója és székhelye volt. Erődítménye 1427-ben sikerrel állt ellen a kazanyi tatárok támadásának, de 1450-ben II. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem csapatai elfoglalták, és a fejedelemség a moszkvai állam része lett.

A 15. század második felében egy nagyobb sugarú, szintén földsáncokból, árkokból és fa őrtornyokból álló védelmi rendszert is építettek, mely a várfalon kívül alakult települést is védte. A védműveket a 18. század elején bontották el. A mai település egyes részein ma is fellelhetők a középkori sáncok maradványai.

A 16. században a kosztromai földek egyik kereskedelmi központja volt. A 17. század elején, az ún. zűrzavaros időkharcai során a települést fölégették és teljesen elpusztították. A helyreállítás után az 1655-ben kitört pestisjárvány követelt sok áldozatot.

1708-ban az Arhangelszki kormányzóság része, 1719-ben város, 1778-ban ujezd székhelye lett. Megkezdődött a város új szerepkörének megfelelő átépítése. Lakói főként szőrme- és bőrkikészítéssel, halászattal és zöldségtermesztéssel foglalkoztak. A tó különleges iszapját (a szapropélt) használták trágyázásra.

A szovjet korszakban bútor- és cipőgyár, lenfeldolgozó, több élelmiszeripari üzem alakult. Akkor honosodott meg az autódaruk gyártása.

A mai város[szerkesztés]

Autódarugyára a 21. század első évtizedeiben is a város legfontosabb iparvállalata maradt.

A városmag központja az egykori vásártér; árkádos kereskedősora 1825-ben épült. Az egykori kreml helyén a Preobrazsenszkij-templom (1774) magasodik. A Galics-tó déli peremén fekvő Pajszij-kolostort a 14. században alapították; a 16., illetve a 17. században alapított két temploma csonkán maradt fenn.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2017. július 31., http://www.gks.ru/free_doc/doc_2017/bul_dr/mun_obr2017.rar, 2017. július 31., http://web.archive.org/web/20170731141731/http://www.gks.ru/free_doc/doc_2017/bul_dr/mun_obr2017.rar
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 23.)

Források[szerkesztés]

  • Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994) 
  • Galics (orosz nyelven). A Kosztromai terület portálja. (Hozzáférés: 2014. november 14.)