Gálffy Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gálffy Sándor
Született1810. június 14.
Firtosmartonos
Elhunyt1871. február 3. (60 évesen)
Demeterfalva
Foglalkozásaköltő
SablonWikidataSegítség

Martonosi Gálffy Sándor (Firtosmartonos, 1810. június 14.Demeterfalva, 1871. február 3.) királybíró, költő.

Életpályája[szerkesztés]

1817-től a székelykeresztúri unitárius gimnázium diákja volt. Ezután Kolozsváron, az unitárius főiskolán tanult, ahol tagja lett az irodalmi körnek, így Szentiványi Mihály és Kriza János társa lett. Jogi ismereteit Marosvásárhelyen szerezte. Ezt követően hazatért, ahol szolgabíró lett. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nem vett részt. 1861-ben királybíróvá választották.

1831-ben az Aglaja, 1833-ban az Estike, 1839-ben a Remény című lapokban jelentek meg írásai. Műveinek nagy részét 1859–1864 között írta. Az 1860-as években a kolozsvári kalendáriumokba székely népmeséket írt.

Családja[szerkesztés]

Szülei id. Gálffy Mihály és buzaházi Jánosi Mária voltak. 1839-ben házasságot kötött Osváth Amáliával. Nem volt részvevője annak a Makk-féle összeesküvésnek sem 1851-ben, amely után öccsét, Gálffy Mihályt és annak sógorát, Török Jánost felakasztották Marosvásárhelyt, leánytestvérét, Törökné Gálffy Rozáliát pedig négy év börtönre ítélték.

Források[szerkesztés]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914.
  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6805-5  

További információk[szerkesztés]