Gábor melitenei úr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Gábor melitenei nagyúr szócikkből átirányítva)
Gábor
Melitene uralkodója
Uralkodási ideje
1087 – 1103. szeptember 18.
Elődje(bizánci fennhatóság)
Utódja(török fennhatóság)
Életrajzi adatok
Született11. század első fele
Elhunyt1103. szeptember 18.
Gyermekeiismeretlen nevű leány
Morfia jeruzsálemi királyné
Niképhorosz
Sablon • Wikidata • Segítség

Gábor melitenei úr (örményül: Գաբրիել Մալաթիացի; ? – 1102 vagy 1103. szeptember 18.[1]) örmény előkelő, bizánci tisztségviselő, 1087–1103 között Melitene uralkodója.

Élete[szerkesztés]

Gábor melitenei úr származásáról és vallásáról nem lehet biztosat tudni. A keresztes háborúk krónikásai közül Edesszai Máté egyáltalán nem ejt szót erről; Aacheni Albert és Ibn al-Aszír muszlim történetíró egyszerűen „örménynek” mondja.[2] Szíriai Mihály „görögnek” nevezi, de nem egyértelmű, hogy ezt nemzetiségére vagy hitére érti.[2] Türoszi Vilmos tanúsága szerint Gábor melitenei úr „születése, nyelve és szokásai szerint örmény, de vallása szerint görög.”[3] Steven Runciman történész ezzel egybevágóan azt írja, hogy Gábor melitenei úr örmény származása ellenére nem a különvált örmény egyházhoz tartozott, hanem a bizánci ortodox kereszténységet gyakorolta.[4]

Gábor nagyúr bizánci tisztségviselőként kezdte pályafutását, feljebbvalója Philaretosz Brakhamiosz bizánci hadvezér volt. Hetum fia Torosz személyében Philaretosz Brakhamiosz a saját emberét nevezte ki Melitene város kormányzójának; Toroszt előbb az örmény Hareb, majd Balatianosz, végül pedig Gábor követte a település élén.[5] Torosz edesszai úrhoz hasonlóan feltehetően ő is az egyik legmagasabb bizánci udvari tisztséget, a kuropalatész (görögül: κουροπαλάτης) címet viselte.[6] Gábor 1087-ben függetlenedett a Bizánci Birodalomtól,[7] miután felismerte, hogy a bizánciak nem képesek megvédeni a várost a szaracénoktól. Szuverenitását elismertette a kalifával is.[5][4] Melitene uralkodójaként Gábor nagyúr a kényes külpolitikai egyensúly fenntartásán fáradozott: legitimitását a bizánci udvartól kapta, ezért ápolta a bizánci kapcsolatokat, ugyanakkor elismerte a környező török törzsfők uralmát.[4] Hatalmát és pozícióját ennek ellenére folyamatosan veszélyeztették a danismend törökök betörései; ráadásul a nagyúr népszerűtlen volt az uralma alatt élő, nagy számú szír keresztény lakosság körében.[2] Ellentétéhez a szírekkel többek között az is hozzájárult, hogy árulásért kivégeztette egyik püspöküket.[8]

1097-ben a danismendek ostrom alá vették a várost, de I. Kilidzs Arszlán rúmi szultán, a danismendek befolyásának növekedését megakadályozandó, szintén Melitene alá vonult csapataival, és többször összecsapott az ostromlókkal.[9] A több hónapon át tartó ostromnak végül az első keresztes hadjárat vetett véget: a rúmi szultán kénytelen volt fegyverszünetet kötni a danismendekkel, hogy a Nikaiát fenyegető keresztesek ellen vonulhasson.

1100 nyarán Gábor melitenei úr a keresztesek segítségét kérte Gázi Gümüstekin danismend emír támadásának elhárításához. Az emír korábban három nyáron keresztül fosztogatott a nagyúr birtokain,[10] de 1100 nyarára a keresztesek megszilárdították annyira a hatalmukat a Szentföldön, hogy segítséget nyújthassanak az örményeknek. A melitenei uralkodó I. Bohemund antiochiai fejedelemhez folyamodott, és a törökök visszaveréséért cserébe felajánlotta neki városát,[11] valamint Morfia nevű leánya kezét.[12] Az antiochiai fejedelem és unokatestvére, Salernói Richárd háromszáz lovag és egy osztag gyalogos élén indultak Melitene felmentésére; a danismendek azonban lesből rájuk támadtak: a katonákat megölték, az antiochiai fejedelmet és unokatestvérét rabságba hurcolták.[11] Gázi Gümüstekin emír a rajtaütés másnapján Melitene falai alá vonult, de I. Balduin edesszai gróf és a keresztesek jövetelének hírére meghátrált a keresztények elől, és visszatért saját uradalmába. Gábor nagyúr felszabadítóként üdvözölte az edesszai grófot, és elismerte fennhatóságát. A gróf ötven lovagot hagyott hátra a városban; segítségükkel néhány hónappal később a meliteneiek sikeresen visszavertek egy újabb danismend támadást.[13]

1101-ben II. Balduin edesszai gróf feleségül vette Gábor melitenei nagyúr Morfia leányát. A frank származású II. Balduin gróf az időközben jeruzsálemi királlyá koronázott I. Balduin unokatestvére, egyben utódja volt Edessza élén. A melitenei uralkodó gazdag hozományt adott lányával;[14] és később is jelentős összeggel – 30 000 bizánci arannyal – támogatta állandó pénzszűkében lévő vejét.[15]

1103-ban II. Balduin edesszai gróf tárgyalásokat kezdeményezett a danismend emírrel I. Bohemund fejedelem szabadon bocsátásáról. Még zajlottak a tárgyalások, mikor a danismendek támadást intéztek Melitene ellen; és II. Balduin nem segített apósának és városának. Steven Runciman történész szerint II. Balduin azért nem avatkozott be, mert a foglyokkal kapcsolatos egyezkedések közepette „nem akarta megsérteni az emírt.”[8] Alan Murray ezzel szemben, aki egy évvel korábbra, 1102-re datálja a danismend támadást, azzal magyarázza II. Balduin segítségnyújtásának elmaradását, hogy az edesszai gróf ekkor nem tartózkodott Edesszában, mert 1102 augusztusában elindult volt Palesztinába.[1] Melitene szeptember 18-án danismend kézre került, a nagyúr egyik vára azonban kitartott. A törökök felszólították Gábor nagyurat: parancsolja meg katonáinak, hogy adják fel a várat. Amikor a várvédők megtagadták a parancsot, a danismendek saját várának tövében kivégezték Gábor nagyurat,[8] akit Melitene uraként így Gázi Gümüstekin danismend emír követett.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

Gábor melitenei úr feleségének neve és kiléte nem ismert. A korabeli források két leány-, és egy fiúgyermekükről tesznek említést:

A fiúgyermekre Ibn al-Aszír krónikás „II. Balduin sógoraként” hivatkozik; talán azzal a Niképhorosszal azonos, akit egy 1136-os oklevél Melisenda jeruzsálemi királynő anyai nagybátyjának (Nichiborus avunculus regine) nevez. Alan Murray történész feltételezése szerint Niképhorosz Melitene eleste után sógora és nővére udvarában keresett menedéket, és később is Morfia kíséretében maradt.[17]

Orderic Vitalis történetíró egy megjegyzéséből arra lehet következtetni, hogy Gábor melitenei nagyúrnak volt még egy leánya, aki I. Leó kilikiai örmény fejedelemmel kötött házasságot. Minthogy erre vonatkozóan egyetlen más forrásban sincs utalás, valószínű, hogy a krónikás tévedett a rokoni viszonyok felrajzolásakor.[18]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Murray 2022  59–60. oldal
  2. ↑ a b c MacEvitt 2010  201. oldal
  3. ↑ Türoszi Vilmos: A History of Deeds Done Beyond the Sea. I. kötet. Emily Atwater Babcock és A. C. Krey (ford.). New York: Columbia University Press. 1943. 450. o. = Records of civilization, sources and studies, 35.  
  4. ↑ a b c Runciman 1999  157. oldal
  5. ↑ a b Brill 1993  195. oldal
  6. ↑ France 1994  168. oldal
  7. ↑ Wipertus Hugo Rüdt-Collenberg: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: the structure of the Armeno-Cilician dynasties. Párzis: Libraire C. Klincksieck. 1963. 78. o.  
  8. ↑ a b c Runciman 1999  314. oldal
  9. ↑ Maalouf 2002  29–31. oldal; France 1994  160. oldal
  10. ↑ Runciman 1999  247. oldal
  11. ↑ a b Runciman 1999  248. oldal
  12. ↑ Tritton–Gibb 1993  75. oldal
  13. ↑ Runciman 1999  249. oldal
  14. ↑ Hamilton, Bernard: Women in the Crusader States: the queens of Jerusalem (1100–90). In Baker, Derek – Hill, Rosalind M. T – Ecclesiastical History Society: Medieval Women. Oxford: Basil Blackwell for the Ecclesiastical History Society. 1978. 147. o. ISBN 9780631125396  
  15. ↑ Pörtner 1985  369. oldal
  16. ↑ Runciman 1999  70. oldal
  17. ↑ a b Murray 2022  72–73. oldal, 46. lábjegyzet
  18. ↑ MacEvitt 2010  201–202. oldal

Források és irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • ↑ Brill 1993: E. Honigmann: Malatya. In E.J. Brill’s First Encyclopaedia of Islam, 1913–1936. Szerk. Houtsma, Martijn Theodoor. Újranyomás. Leiden: E.J. Brill. 1993. 192–197. o. ISBN 9789004097919 5. kötet  
  • ↑ France 1994: France, John: Victory in the East: A Military History of the First Crusade. Cambridge: Cambridge University Press. 1994. ISBN 0 521 41969 7  
  • Keightley, Thomas: The crusaders, or, Scenes, events, and characters from the times of the crusades. 5. kiadás. London: J.W. Parker. 1859.  
  • ↑ Maalouf 2002: Maalouf, Amin: A keresztes háborúk arab szemmel. Ford. V. Tóth László. Budapest: Európa Könyvkiadó. 2002. ISBN 963 07 7140 3  
  • ↑ MacEvitt 2010: MacEvitt, Christopher: The Crusades and the Christian World of the East: Rough Tolerance. Philadelphia: University of Pennsylvania Press. 2010. = The Middle Ages Series, ISBN 978-0-8122-4050-4  
  • Michaud, Joseph François: The History of the Crusades. Ford. W. Robson. London: George Routledge and Co; New York: A. C. Armstrong and Sons. 1852.  
  • ↑ Murray 2022: Murray, Alan V: Baldwin of Bourcq: Count of Edessa and King of Jerusalem (1100–1131). Abingdon, Oxon; New York: Routledge. 2022. = Rulers of the Latin East, 4. ISBN 9780367545307  
  • ↑ Pörtner 1985: Pörtner, Rudolf: A Szent Sír hadművelet: A keresztes hadjáratok a legendákban és a valóságban (1095–1187). Ford. Mészáros Klára. Budapest: Európa Könyvkiadó. 1985. ISBN 9630734885  
  • ↑ Runciman 1999: Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Szerk. Veszprémy László, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna. Budapest: Osiris Kiadó. 1999. ISBN 963-379-448-X  
  • ↑ Tritton–Gibb 1993: Tritton, A. S – Gibb, H. A. R: The First and Second Crusades from an Anonymous Syriac Chronicle. The Journal of the Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland, 1. sz. (1993. január) 69–101. o.

Kapcsolódó irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Előző uralkodó:
–
Melitene uralkodója
1087–1103
 Következő uralkodó:
–

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gábor_melitenei_úr&oldid=26368345”