Friedrich Wilhelm Argelander

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich Wilhelm Argelander
Argelander.jpg
Életrajzi adatok
Született 1799. március 22.
Memel, Poroszország
Elhunyt 1875. február 17. (75 évesen)
Bonn
Sírhely Alter Friedhof
Ismeretes mint csillagász
Nemzetiség porosz
Állampolgárság német
Házastárs Marie Sophie Charlotte Courtan (1801 - 1883)
Gyermekek Heinrich Lorentz (1834 - 1908)
Maria Wilhelmine Amalie (1827 - 1883 után)
Maria Olga Elisabeth (1836 - 1854)
Anna Mathilde Auguste (1838 - 1872)
Iskolái University of Königsberg
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Königsbergi Egyetem
Pályafutása
Tudományos fokozat Csillagászat doktora (1822)
Munkahelyek
Bonni Egyetem obszervatóriuma igazgató 1837–
Turkui obszervatórium igazgató, 1822–1837
Szakmai kitüntetések

Hatással voltak rá
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Wilhelm Argelander témájú médiaállományokat.

Friedrich Wilhelm August Argelander (Memel, 1799. március 22.Bonn, 1875. február 17.) német csillagász. Ismeretes mint a csillagok fényességének, pozíciójának és távolságának meghatározója.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Kelet-Poroszországban született Memel városában (jelenleg: Klaipėda, Litvániában). Apja finn, Johann Gottfried Argelander, anyja német, Wilhelmina Dorotea Grünhagen.[1]

A Königsbergi Egyetemen Friedrich Bessel tanítványa volt. 1817 és 1822 között a Königsbergi Egyetem obszervatóriumában dolgozott. Felülvizsgálta annak a 2848 fényes csillagnak a pozícióját, amiket korábban John Flamsteed katalogizált. Tudományos fokozatát 1822-ben érte el. 1823 és 1837 között a Turkui Obszervatórium vezetője volt, majd Bonnba költözött. Ott egy új csillagászati obszervatóriumot tervezett és épített meg a Bonni Egyetem támogatásával. Az anyagi támogatás közvetlenül IV. Frigyes Vilmos porosz királytól érkezett, akinek Argelander gyerekkorától fogva jó barátja volt (az akkori koronaherceg egy időben Argelander szüleinek házában lakott, amikor a porosz királyi családnak menekülnie kellett a napóleoni háborúk idején).

1842-ben meghatározta a Groombridge 1830 csillag sajátmozgását. Évtizedekig ez volt a leggyorsabb sajátmozgással rendelkező csillag (jelenleg ez a csillag a harmadik helyen áll). Egy időben ez „Argelander csillaga” néven volt ismert.

1843-ban megjelentette Uranometria nova című művét, amiben a szabad szemmel látható csillagok pozícióit és fényességüket adta meg.

1844-ben jelentette meg „Felhívás a csillagászat barátaihoz” című körlevelét. Ebben nyomatékosan kérte, hogy a csillagászok fordítsanak több figyelmet a változó csillagok tanulmányozására. Ennek érdekében kidolgozott egy, az addig használtaknál jobb módszer a csillagok féányességének becslésére (ennek a alapja a vizsgált és a hozzá közeli csillagok fényességének összehasonlítása). A gyakorlott megfigyelők becslésének hibáját az új módszer ‡ 0,1 magnitudóra csökkentette. Ez olyan jó eredmény volt, hogy az eljárást amatőr csillagászok mindmáig használják.

Argelander kiválóan értett hozzá, hogy egyszerűen használható, gyors mérési módszereket dolgozzon ki a csillagok pozícióinak és fényességének meghatározására, ezzel megvetette a modern csillagászat alapjait. Heliométerrel mérte a csillagok távolságát. Kollégáival együtt katalogizálta a csillagokat (köztük a változócsillagokat is).[2] Argelander volt az első csillagász, aki a változócsillagokat tanulmányozta. Akkoriban még csak néhány ilyen csillag volt ismert. Ő vezette be a ma is használt osztályozásukat.[3]

Megbecsülte a Nap mozgásának irányát.

Adalbert Krüger és Eduard Schönfeld közreműködésével Argelander állította össze 16 év megfigyelései alapján a ma Bonni Katalógusnak Bonner Durchmusterung nevezett csillagkatalógust, ami 1852 és 1859 között jelent meg. Ebben 324 189, 9,5 magnitudónál fényesebb csillag pozíciója és becsült fényessége szerepel. Mivel a fényességet nem egy-egy mérés alapján becsülték, hanem keresték a legkedvezőbb légköri viszonyokat, a katalógus több mint egymillió mérés eredményeit tartalmazza az északi sarktól az égi egyenlítő alatti tartományig.[4] Ez volt az utolsó olyan csillagkatalógus, amit fényképek használata nélkül állítottak össze.

1863-ban Argelander segített a Csillagászati Társaság Astronomische Gesellschaft nevű nemzetközi csillagászati szervezet létrehozásában. Ennek létrehozása után javaslatot terjesztett be arra, hogy egészen 9m fényességig határozzák meg az égbolt valamennyi, -2° és +80° deklináció között látható csillagának helyzetét. A grandiózus terv végrehajtásában 17 obszervatórium vett részt szerte a világon, köztük a pulkovói, a bonni és a berlini csillagvizsgáló. Egyúttal elhatározták, hogy a programot 50 évvel később megismétlik.

Elismerések és szellemi öröksége[szerkesztés]

  • 1846: a Svéd Királyi Akadémia külső tagja
  • 1855: Az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja[5]
  • 1863: A brit Royal Astronomical Society aranyérme
  • 2006-ban három német csillagászati intézet összeolvadt a Bonni Egyetemen, és az Argelander-Institut für Astronomie nevet vette fel
  • a Holdon az Argelander-kráter és az 1551 Argelander jelzésű aszteroida viseli a nevét

Szakirodalom[szerkesztés]

  • Friedrich Wilhelm Argelander: Untersuchung über die Bahn des grossen Cometen vom Jahre 1811,[6] 4, Königsberg, 1822.
  • Friedrich Wilhelm Argelander: De Attentionis mensura causisque primariis. Psychologiae principia statica et mechanica exemplo illustraturus.[7] Gebrüder Bornträger, 1822,
  • Asimov, Isaac. Asimov's Biographical Encyclopedia of Science and Technology. Doubleday & Co., Inc. (1972). ISBN 0-385-17771-2  (Parts of this article are based on this source.)
  • Sticker, Bernhard. Argelander, Friedrich Wilhelm August, Dictionary of Scientific Biography 1. New York: Charles Scribner's Sons, 240–243. o (1970). ISBN 0-684-10114-9 

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hockey, Thomas. The Biographical Encyclopedia of Astronomers. Springer Publishing (2009). ISBN 978-0-387-31022-0. Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 22. 
  2. F. W. A. Argelander. (Hozzáférés: 2008. május 20.) (német nyelven)
  3. Chapman, David M. F. (1999. February). „Reflections: F.W.A. Argelander - Star Charts and Variable Stars”. Journal of the Royal Astronomical Society of Canada 93, 17. o.  
  4. Dieter B. Herrmann: Az égbolt felfedezői. Gondolat Kiadó, Budapest, 1981., p. 138. ISBN 9632809823
  5. Book of Members, 1780-2010: Chapter A. American Academy of Arts and Sciences. (Hozzáférés: 2011. április 22.)
  6. Tr. Research into the orbit of the great comet of the year 1811
  7. Tr. The measurement of attention and its primary causes. The principle psychological states of exemplar mechanical illustrations.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Friedrich Wilhelm Argelander című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Astronomy Encyclopedia - A comprehensive & authoritative A-Z guide to the Universe, 2002, p. 25

További információk[szerkesztés]