Frangepán Gergely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Frangepán Gergely
Életrajzi adatok
Születési név gróf Frangepán Gergely
Született 1459
Nemzetiség horvát horvát
Elhunyt 1520. szeptember
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet katolikus

Hivatal veszprémi püspök
Hivatali idő 1502. április 18.
1503. június 21.
Elődje Szatmári György
Utódja Isvalies Péter

Hivatal kalocsai érsek
Hivatali idő 1503. július 20.
1520. szeptember
Elődje Kálmáncsehi Domonkos
Utódja Tomori Pál

Hivatal királynéi kancellár
Hivatali idő 15021503
Elődje ?
Utódja Isvalies Péter

Gróf czetinai Frangepán Gergely (horvátul Grgur Frankopan; 14591520. szeptember) magyar katolikus főpap, diplomata. Kalocsai érsek (1503. július 20.1520).

Életútja[szerkesztés]

Családja[szerkesztés]

A Frangepán grófi család sarja, aki a zágrábi egyházmegyéből származott. Apja Frangepán Zsigmond, testvére Frangepán János.[1]

Pályája korai szakasza[szerkesztés]

Bécsben (1480) és Krakkóban (1485) járt egyetemre.[2] 1493-ban kalocsai olvasókanonokként tűnik fel, két évvel később pedig már a fehérvári prépostság ura[1] (1495. október 22.1501. május 29.).

Főpapi pályája[szerkesztés]

1500. április 24. előtt kinevezett veszprémi püspök és királynéi kancellár. VI. Sándor pápa megerősítésével 1502. április 18. és 1503. június 21. között veszprémi megyés püspök, s megtarthatta a budafelhévízi prépostság javadalmát azzal a kötelezettséggel, hogy ebből zsoldosokat fizessen.[3] Hivataláról 1503. június 21-én mondott le. Még ugyanezen évben a kalocsai érsekséget kapta meg (1503. július 20.). II. Ulászló 1502-ben nőül vette Foix Annát, de Frangepán Gergely még nem vette fel a püspöki címet, így a királynét nem koronázhatta meg. A királlyal oklevelet állíttatott ki, hogy ezen egyedi eset nem csorbítja a veszprémi püspökök ősi jogait.[1] Érseki tisztségében december 11-én erősítette meg II. Gyula. 1504. február 24-én fizette meg az annátákat, a palliumot csak másfél év múlva kapta meg.[3] Támogatta a „rákosi végzés-t” (1505), de vezetője volt a Miksa-császárhoz küldött követségeknek (1506). Az 1510-es években a lengyel politikai orientáció és Szapolyai János híve. Kalocsai udvara humanista központként működött, Ludovicus Tubero neki ajánlotta történeti munkáját. Hatalmas vagyonából hagyott Kapisztrán János szentté avatásának előmozdítására.[2] 1514. április 16-án hirdette ki az egyházmegyében a keresztes hadjáratot. Bács várában sikeresen védekezett a Pogán Benedek vezette felkelő paraszthadak ellen (1514). 1515 elejétől 1516 decemberéig kancellár. 1516 és 1519 között az országos tanács tagja.[3] 1519-ben tagja a Bornemissza-ellenes szövetségnek.[2] Vagyonát a végvárak fenntartására hagyta. Egyházi tisztségeiből fakadóan Veszprém (mint veszprémi püspök) és Bács vármegyék (mint kalocsai érsek) örökös főispánja is volt.

Segédpüspökei[szerkesztés]

Halála után[szerkesztés]

Széke 1521 és 1522 között üres, utóda Veszprémben és a királynéi kancellárságban 1503. június 21-étől Isvalies Péter, Kalocsán 1523. február 4-étől Tomori Pál.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c mek.iif.hu URL hozzáférés – 2009. február 22.
  2. ^ a b c Kollányi Ferencz: A veszprémi püspök királyné-koronázási jogának története, Veszprém, Egyházmegyei Könyvnyomda, 1901
  3. ^ a b c d Diós István, dr.: Magyar katolikus lexikon. 4. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 1998.


előző püspök
Szatmári György
1499. december 23.1502. február 14.

veszprémi püspök
1502. április 18.1503. június 21.

következő püspök
Isvalies Péter
1503. június 21.1511. szeptember 11.

előző érsek
Kálmáncsehi Domonkos
1503

kalocsai érsek

1503. július 20.1520. szeptember

következő érsek
Tomori Pál
1523. február 4.1526. augusztus 29.