Francisco Varela
| Francisco Varela | |
 | |
| Francisco Varela a Commonsból | |
| Született | 1946. szeptember 7.[1][2][3][4][5] Talcahuano[6] |
| Elhunyt | 2001. május 28. (54 évesen)[1][2][3][4][5] Popincourt[6] |
| Állampolgársága | chilei |
| Házastársa | Amy Cohen-Varela (1987–2001) |
| Gyermekei | Leonor Varela |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Guggenheim-ösztöndíj[7] |
| Halál oka | szívinfarktus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Francisco Varela témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete[szerkesztés]
Francisco Varela (Santiago de Chile, 1946. szeptember 7. – Párizs, 2001. május 28.) chilei neurobiológus és filozófus. Humberto Maturana segítségével dolgozta ki az autopoietikus (önlétrehozó) rendszerek koncepcióját. Bár igen gyakran a konstruktivistákhoz sorolták, ő nem tartotta magát annak, hanem Edmund Husserl filozófiai munkásságára illetve a buddhizmusra utalt.
Varela biológiából diplomázott 1967-ben Santiago de Chilében. Már 1968-ban kutatói ösztöndíjat kapott egyetemi teljesítményének köszönhetően a Harvardra. 1970-ben itt doktorált biológiából. Ezt követően több híres egyetemen oktatott ill. kutatott tovább, többek között Santiago de Chilében, Bostonban (Harvard), New Yorkban, Párizsban, Zürichben és Frankfurtban.
1987-ben ő volt a Tudat és Élet (Mind and Life) első tudományos koordinátora és moderátora, amelyre októberben a Dalai Láma otthonában került sor, Dharamsalában. A Mind and Life 1990-től már intézetként működött tovább. Ezen az első "konferencián" a kognitív tudományokról szóló általános témákról volt szó. Varelán kívül még részt vettek Jeremy Hayward, Robert Livingston, Eleanor Rosch és Newcomb Greenleaf. 1988-ban a párizsi CNRS (Nemzeti Tudományos Kutatóintézet) neurodinamikai osztályának kutatóvezetője lett, ahol haláláig tevékenykedett. Utolsó tudományos előadását Varela 2000. március 24-én tartotta, amely Daniel Goleman vezetésével került sor Dharamsalában egy Minde and Life-konferencia keretében. Az előadás témája a tudat tudományos kutatása volt.
Varela 2001-ben hunyt el rákban. Monte Grande - What is Life? címmel Franz Reichle 2004-ben dokumentumfilmet készített Varela életéről és munkásságáról.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ a b Internet Philosophy Ontology project (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Babelio (francia nyelven)
- ↑ a b Fichier des personnes décédées mirror
- ↑ francisco-varela
Források[szerkesztés]
- H. Maturana & F. Varela: Autopoiesis and Cognition: The Realization of the Living. Springer-Verlag GmbH, 1991, ISBN 978-90-277-1016-1
- F. Varela:Principles of Biological Autonomy. Appleton & Lange, 1997, ISBN 978-0-444-00321-8
- D. Stein & F. Varela (Hg.): Thinking About Biology: An Introduction to Theoretical Biology. Perseus Books, 1993, ISBN 978-0-201-62453-3
- F. Varela: Invitation aux sciences cognitives. Seuil, Paris 1997, ISBN 978-2-02-028743-2
- J. W. Hayward und Francisco Varela: Gewagte Denkwege: Wissenschaftler im Gespräch mit dem Dalai Lama. 2. Auflage. Piper Verlag, München und Zürich 1998, ISBN 3-492-22115-7
- H. Maturana, F. Varela: Der Baum der Erkenntnis. Die biologischen Wurzeln menschlichen Erkennens. Goldmann, 1987, ISBN 978-3-442-11460-3
- F. Varela: Kognitionswissenschaft-Kognitionstechnik. Eine Skizze aktueller Perspektiven. 3. Auflage. Suhrkamp, Frankfurt am Main 1993, ISBN 3-518-28482-7
- Francisco Varela: Schlaf, Traum und Tod. Diederichs, München 1998, ISBN 3-492-23014-8
|
Ez a biológusról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
