François Barthélemy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
François Barthélemy
Született1747. október 20.[1][2][3][4][5]
Aubagne
Elhunyt1830. április 3. (82 évesen)[1][2][4][5][6]
Párizs
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
Tisztsége
  • ambassador of France to Switzerland (1791–1797)
  • Minister of State (1797. május 20. – 1797. szeptember 4.)
  • Pair of France (1814. június 4. – 1830. április 3.)
Kitüntetéseia francia Becsületrend nagykeresztje
SírhelyePère-Lachaise temető (28)[7][8]
A Wikimédia Commons tartalmaz François Barthélemy témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

François Barthélemy (Aubagne, 1747. október 20.Párizs, 1830. április 3.) márki, francia politikus, diplomata, a francia konzervatív felsőház tagja.

Élete[szerkesztés]

XVI. Lajos alatt több követségnél titkár volt. 1791-ben mint teljhatalmú minisztert Svájcba küldték. 1795-ben Bázelben előbb Poroszországgal és nemsokára ezután Spanyolországgal kötötte meg a békét. 1797-ben visszatért Párizsba. François-Joseph Alexandre Letourneur helyébe tagja lett a Direktóriumnak, de a fructidor 18-i államcsíny következtében ő is megbukott és Jean-Charles Pichegru-vel együtt Cayenne-be, Francia Guyanára deportálták, ahonnan azonban nemsokára hat társával Angliába menekült. 1799 november havában az első konzul visszahívta; 1800. február 10-én a szenátus tagja lett; később az első konzul a szenátus elnökének és birodalmi grófnak nevezte ki. Ő volt szónoka a szenátus azon küldöttségének, mely Napóleont az örökös konzulsággal kínálta meg 1802-ben; de a császárság alatt nem volt befolyása. Midőn a szenátus 1814 áprilisában a császárt trónjától megfosztotta, ő elnökölt, és ő mondott köszönetet Sándor cár nagylelkűségéért és mérsékletéért. A restauráció után pair és a Becsületrend nagykeresztese lett, de Napóleon 1815-ben kitörölte a pairek névsorából; a második restauráció ezért államminiszterré való kinevezésével kárpótolta és még a márki ranggal is kedveskedett neki. 1819-ben a választási jog korlátozását indítványozta, s emiatt annyira elvesztette népszerűségét, hogy kénytelen volt politikai állásáról lemondani.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 6.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. [LH//127/10 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. GeneaStar
  7. Manuel et itinéraire du curieux dans le cimetière du Père la Chaise, 178
  8. Jules Moiroux: Le cimetière du Père-Lachaise (francia nyelven), 1908

Források[szerkesztés]