Fotodióda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fotodióda fényérzékeny dióda. Fény hatására a zárórétegben a belső fényelektromos hatás miatt töltéshordozók szabadulnak fel, a fotodióda vezetővé válik. A fotodióda külső feszültség nélkül fényelemként működik. A fotodiódákat elsősorban mérési és vezérlési feladatokban használják. A fotodiódák mindig záróirányban működnek.

Tulajdonságai[szerkesztés]

A fotodióda alapvető paraméterei az alábbiak:

érzékenység

a létrejövő áram és a beeső fényteljesítmény aránya, amelyet fényelektromos vezetési üzemmódban általában A/W mennyiségben fejeznek ki. Az érzékenység kvantumhatásfokként, vagy a fény által létrehozott töltéshordozók és a beeső fotonok hányadosaként is kifejezhető, ebben az esetben értéke mértékegység nélküli szám.

Sötétáram

A diódán átfolyó áram megvilágítás nélkül. A sötétáram magában foglalja a háttérsugárzás által generált áramot, valamint a félvezető átmenet telítési áramát. A sötétáramot kalibrációval kell kiegyenlíteni, amennyiben a fotodiódát pontos fényerősség mérésére akarjuk felhasználni.

Érzékelők anyaga[szerkesztés]

A felhasznált érzékelő anyagok meghatározzák a fotodiódák főbb tulajdonságait. Az anyag megválasztása, a sugárzás hullámhosszának meghatározott keskeny sávjában teszi érzékennyé a fotodiódát.

Általánosan használt anyagok, fotodiódák előállítására:

Anyag Hullámhossz tartomány (nm)
Kadmium-szulfid 300–850
Szilicium 190–1100
Germánium 400–1700
Indium-gallium-arzenid 800–2600
Ólom-szulfid <1000-3500
Inidium-antimonid 1000-8000

Felhasználása[szerkesztés]

A fotodiódát tömegesen alkalmazzák a távirányítóval ellátott kereskedelmi elektronikai eszközökben, mint pl. CD-, DVD-lejátszó, televízió, videómagnó stb.

Források[szerkesztés]