Ferenc József-sziklák
| Ferenc József-sziklák | |
 | |
| Ország |  Románia |
| Település | Szinaja |
| Elhelyezkedése | |
| Tszf. magasság | 1299 m |
 Ferenc József-sziklák
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 45° 22′ 06″, k. h. 25° 31′ 31″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 06″, k. h. 25° 31′ 31″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ferenc József-sziklák témájú médiaállományokat. | |
A Ferenc József-sziklák (románul: Stâncile Franz Josef)[1] egy sziklaegyüttes a Bucsecs-hegységben, Szinaja városától északnyugatra. Három sziklából áll, melyeken kilátóteraszokat alakítottak ki, és melyekről kiváló panoráma nyílik a Prahova völgyére. Szomszédságában található a Királyi esztena (Stâna Regală), egykoron a román királyi család kedvenc kirándulóhelye.
Neve onnan ered, hogy 1896. szeptember 18-án Ferenc József meglátogatta a sziklákat a román királyi család kíséretében.
Helytörténet[szerkesztés]
Az 1884-ben létesített román koronabirtok (Domeniile Coroanei) magába foglalta a Szinajától nyugatra eső Bucsecs-hegység előhegyeit. Ebbe beletartozott a Piatra Arsă lábánál, 1270 méter magasan található nagy tisztás is (Stâna Regală, azaz Királyi esztena), melyen istállókat és esztenaházat építettek, és egy 60–70 szarvasmarhából álló csordát tartottak. A tisztást állítólag I. Károly román király fedezte fel, és már kezdettől fogva a román királyi család egyik kedvenc kirándulóhelye volt: gyakran jöttek ide sétálni, lovagolni, piknikezni; ezenfelül ünnepélyeket is tartottak, és itt látták vendégül a korszak koronás főit is.[2][3] A helyet Mária hercegnő is kedvelte; egy közeli kis tisztáson mesebeli házikót építtetett magának a fák lombkoronájában.[4]
1896 szeptemberében Ferenc József a Román Királyságba érkezett, egyrészt a Vaskapu-szoros szabályozott szakaszának felavatása alkalmából, másrészt a románok Hármas szövetség-beli tagságának újbóli megerősítése céljából. A politikai viszonyok ellenére Ferenc Józsefet és I. Károlyt szoros barátság fűzte egymáshoz, és a román király igyekezett jó benyomást tenni az általa tisztelt császárra. Miután két napot töltöttek Bukarestben, Ferenc József és kísérete vonattal Szinajára indult, ahol lelkes fogadtatásban részesült. A másfél napos stinajai program magába foglalta a Peleș-kastély és a szinajai kolostor megtekintését, ünnepélyeken való részvételt, és ezek mellett egy kirándulást a Királyi esztenához. Itt ebédeltek, és a tisztástól keletre elhelyezkedő szikláról megtekintették a Prahova-völgy panorámáját.[5]
A látvány igen tetszett Ferenc Józsefnek, és igent mondott, mikor I. Károly felajánlotta, hogy róla nevezi el a sziklaegyüttest.[5] 1897-ben I. Károly utasítására lépcsőket és korlátokat építettek a kilátóig,[2] a szikla oldalán pedig bronz domborművet helyeztek el a látogatás emlékére. A domborművet eredetileg Lecomte du Nouÿ szobrász készítette márványból a Peleș-kastély számára; a szikla oldalán látható bronztábla annak egy másolata.[6]
A két világháború közötti időszakban renoválták a kilátóteraszokra vezető kőlépcsőket és korlátjaikat.[7] 1934-ben egy fatemplomot is állítottak a Királyi esztenán.[3]
A második világháború után a sziklák feledésbe merültek, a Királyi esztenát pedig kisajátította az új kommunista hatalom: szögesdróttal vették körbe, és egy vadászlakot építettek rá, melyet a kommunista méltóságok és a Ceaușescu család tagjai használtak. A tisztás nevét is megváltoztatták (Poiana Stânei), hogy ne emlékeztessen semmi a királyság korszakára; a fatemplomot elbontották és Techirghiolra szállították. Az 1989-es rendszerváltás után a hely ismét visszakerült a turisztikai körforgásba a Bucsecs Natúrpark részeként.[2][3]
Leírása[szerkesztés]
A sziklák a Piatra Arsă lábánál található Királyi esztena szomszédságában vannak, a városközponttól 7 kilométerre. A hely megközelíthető Szinaja felől az Opler-tisztástól induló szerpentines, kövezett, helyenként korláttal ellátott gyalogúton (Poteca Regală azaz „királyi ösvény”; kék sáv jelzés), Poiana Țapului felől egy turistaúton (sárga pont jelzés), a Cota 1400 és a Szent Anna-sziklák felől egy automobillal is járható erdészúton, vagy a Peleș-folyó völgyét követve egy jelöletlen ösvényen.[2]
Három sziklán létesítettek kilátóteraszokat. A legismertebb ezek közül a Királyi esztenától mintegy 5 percre keletre elhelyezkedő 1299 méteres magaslat, ahonnan fenséges kilátás nyílik a Prahova völgyére. A kilátóhoz lépcsősor vezet, és kukker is volt a tetején.[2] A szikla oldalában bronztábla örökíti meg Ferenc József látogatását: a dombormű bal oldalán Ferenc József, jobb oldalán a román királyi pár, alattuk az országok heraldikai pajzsai és a barátság jeleként két összekulcsolt kéz látható.[8]
Ettől kevéssel északra van a második, alacsonyabb kilátószikla, ahol a császár és a király ebédeltek; 15 percre délre pedig a szintén kilátóterasszal ellátott Harangvirág-szikla, mely a környéken növő havasi harangvirágokról kapta a nevét. Innen nemcsak a Prahova-völgyre, hanem a Peleș-folyó völgyére és a Bucsecs-hegység egy részére (Cota 1400) is kiváló kilátás nyílik.[2]
A sziklák történetét bemutató állandó kiállítás tekinthető meg Szinaja város múzeumában, a bronztábla hű másolatával együtt.[8]
Képek[szerkesztés]
-
A királyi ösvény -
A fő szikla -
A bronztábla a fő sziklán -
A fő szikla kilátóterasza, kukkermaradvány -
A Prahova-völgy látványa a fő szikláról -
Itt ebédeltek -
A Harangvirág-szikla -
A Királyi esztena részlete
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Bár románul Francisc Iosifnak nevezik Ferenc Józsefet, a sziklák esetében meghonosodott a németből átvett Franz Josef név (lásd túratérképek és monográfiák)
- ↑ a b c d e f Manea 144–147. o.
- ↑ a b c Mihai, Dana: Poiana Regală și stâncile Franz Joseph. Adevărul, 2015. november 19. (Hozzáférés: 2019. október 10.)
- ↑ Mihai, Dana: Povestea căsuței din copaci a Reginei Maria. Adevărul, 2014. május 4. (Hozzáférés: 2019. október 10.)
- ↑ a b Ioniță, Maria: Secvențe dintr-o vizită oficială la Peleș a împăratului Franz Iosef I. Muzeul Național, XIV. évf. (2002) 239–245. o. ISSN 1015-0323
- ↑ Poteca Regală – istorie și natură. Am Fost Acolo, 2015. augusztus 17. (Hozzáférés: 2019. október 11.)
- ↑ Cocean et al. PATZIO Valea Prahovei [archivált változat]. Kolozsvár: BBTE, 247. o. (2010). Hozzáférés ideje: 2019. október 11. [archiválás ideje: 2019. október 11.]
- ↑ a b Basorelief Stâncile Franz Josef. castelulstirbey.ro. (Hozzáférés: 2019. október 11.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Manea: Manea, Dan. Sinaia. Bukarest: Arhimont (2016). ISBN 9789730211108