Ferenc József-sziklák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ferenc József-sziklák
RO PH Franz J Rock 3.jpg
Ország Románia
Település Sinaia
Elhelyezkedése
Tszf. magasság1299 m
Ferenc József-sziklák (Románia)
Ferenc József-sziklák
Ferenc József-sziklák
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 22′ 06″, k. h. 25° 31′ 31″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 06″, k. h. 25° 31′ 31″
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferenc József-sziklák témájú médiaállományokat.

A Ferenc József-sziklák (románul: Stâncile Franz Josef)[1] egy sziklaegyüttes a Bucsecs-hegységben, Sinaia városától északnyugatra. Három sziklából áll, melyeken kilátóteraszokat alakítottak ki, és melyekről kiváló panoráma nyílik a Prahova völgyére. Szomszédságában található a Királyi esztena (Stâna Regală), egykoron a román királyi család kedvenc kirándulóhelye.

Neve onnan ered, hogy 1896. szeptember 18-án Ferenc József meglátogatta a sziklákat a román királyi család kíséretében.

Helytörténet[szerkesztés]

Az 1884-ben létesített román koronabirtok (Domeniile Coroanei) magába foglalta a Sinaiától nyugatra eső Bucsecs-hegység előhegyeit. Ebbe beletartozott a Piatra Arsă lábánál, 1270 méter magasan található nagy tisztás is (Stâna Regală, azaz Királyi esztena), melyen istállókat és esztenaházat építettek, és egy 60–70 szarvasmarhából álló csordát tartottak. A tisztást állítólag I. Károly román király fedezte fel, és már kezdettől fogva a román királyi család egyik kedvenc kirándulóhelye volt: gyakran jöttek ide sétálni, lovagolni, piknikezni; ezenfelül ünnepélyeket is tartottak, és itt látták vendégül a korszak koronás főit is.[2][3] A helyet Mária hercegnő is kedvelte; egy közeli kis tisztáson mesebeli házikót építtetett magának a fák lombkoronájában.[4]

1896 szeptemberében Ferenc József a Román Királyságba érkezett, egyrészt a Vaskapu-szoros szabályozott szakaszának felavatása alkalmából, másrészt a románok Hármas szövetség-beli tagságának újbóli megerősítése céljából. A politikai viszonyok ellenére Ferenc Józsefet és I. Károlyt szoros barátság fűzte egymáshoz, és a román király igyekezett jó benyomást tenni az általa tisztelt császárra. Miután két napot töltöttek Bukarestben, Ferenc József és kísérete vonattal Sinaiára indult, ahol lelkes fogadtatásban részesült. A másfél napos sinaiai program magába foglalta a Peleș-kastély és a sinaiai kolostor megtekintését, ünnepélyeken való részvételt, és ezek mellett egy kirándulást a Királyi esztenához. Itt ebédeltek, és a tisztástól keletre elhelyezkedő szikláról megtekintették a Prahova-völgy panorámáját.[5]

A látvány igen tetszett Ferenc Józsefnek, és igent mondott, mikor I. Károly felajánlotta, hogy róla nevezi el a sziklaegyüttest.[5] 1897-ben I. Károly utasítására lépcsőket és korlátokat építettek a kilátóig,[2] a szikla oldalán pedig bronz domborművet helyeztek el a látogatás emlékére. A domborművet eredetileg Lecomte du Nouÿ szobrász készítette márványból a Peleș-kastély számára; a szikla oldalán látható bronztábla annak egy másolata.[6]

A két világháború közötti időszakban renoválták a kilátóteraszokra vezető kőlépcsőket és korlátjaikat.[7] 1934-ben egy fatemplomot is állítottak a Királyi esztenán.[3]

A második világháború után a sziklák feledésbe merültek, a Királyi esztenát pedig kisajátította az új kommunista hatalom: szögesdróttal vették körbe, és egy vadászlakot építettek rá, melyet a kommunista méltóságok és a Ceaușescu család tagjai használtak. A tisztás nevét is megváltoztatták (Poiana Stânei), hogy ne emlékeztessen semmi a királyság korszakára; a fatemplomot elbontották és Techirghiolra szállították. Az 1989-es rendszerváltás után a hely ismét visszakerült a turisztikai körforgásba a Bucsecs Natúrpark részeként.[2][3]

Leírása[szerkesztés]

A sziklák a Piatra Arsă lábánál található Királyi esztena szomszédságában vannak, a városközponttól 7 kilométerre. A hely megközelíthető Sinaia felől az Opler-tisztástól induló szerpentines, kövezett, helyenként korláttal ellátott gyalogúton (Poteca Regală azaz „királyi ösvény”; kék sáv jelzés), Poiana Țapului felől egy turistaúton (sárga pont jelzés), a Cota 1400 és a Szent Anna-sziklák felől egy automobillal is járható erdészúton, vagy a Peleș-folyó völgyét követve egy jelöletlen ösvényen.[2]

Három sziklán létesítettek kilátóteraszokat. A legismertebb ezek közül a Királyi esztenától mintegy 5 percre keletre elhelyezkedő 1299 méteres magaslat, ahonnan fenséges kilátás nyílik a Prahova völgyére. A kilátóhoz lépcsősor vezet, és kukker is volt a tetején.[2] A szikla oldalában bronztábla örökíti meg Ferenc József látogatását: a dombormű bal oldalán Ferenc József, jobb oldalán a román királyi pár, alattuk az országok heraldikai pajzsai és a barátság jeleként két összekulcsolt kéz látható.[8]

Ettől kevéssel északra van a második, alacsonyabb kilátószikla, ahol a császár és a király ebédeltek; 15 percre délre pedig a szintén kilátóterasszal ellátott Harangvirág-szikla, mely a környéken növő havasi harangvirágokról kapta a nevét. Innen nemcsak a Prahova-völgyre, hanem a Peleș-folyó völgyére és a Bucsecs-hegység egy részére (Cota 1400) is kiváló kilátás nyílik.[2]

A sziklák történetét bemutató állandó kiállítás tekinthető meg Sinaia város múzeumában, a bronztábla hű másolatával együtt.[8]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bár románul Francisc Iosifnak nevezik Ferenc Józsefet, a sziklák esetében meghonosodott a németből átvett Franz Josef név (lásd túratérképek és monográfiák)
  2. a b c d e f Manea 144–147. o.
  3. a b c Mihai, Dana: Poiana Regală și stâncile Franz Joseph. Adevărul, 2015. november 19. (Hozzáférés: 2019. október 10.)
  4. Mihai, Dana: Povestea căsuței din copaci a Reginei Maria. Adevărul, 2014. május 4. (Hozzáférés: 2019. október 10.)
  5. a b Ioniță, Maria: Secvențe dintr-o vizită oficială la Peleș a împăratului Franz Iosef I. Muzeul Național, XIV. évf. (2002) 239–245. o. ISSN 1015-0323
  6. Poteca Regală – istorie și natură. Am Fost Acolo, 2015. augusztus 17. (Hozzáférés: 2019. október 11.)
  7. Cocean et al. PATZIO Valea Prahovei. Kolozsvár: BBTE, 247. o. (2010) 
  8. a b Basorelief Stâncile Franz Josef. castelulstirbey.ro. (Hozzáférés: 2019. október 11.)

Források[szerkesztés]