Ugrás a tartalomhoz

Feketefejű rozella

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Feketefejű rozella
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae)
Alcsalád: Rozellaformák (Platycercinae)
Nemzetség: Rozellarokonúak (Platycercini)
Nem: Platycercus
Faj: P. venustus
Tudományos név
Platycercus venustus
(Kuhl, 1820)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Feketefejű rozella témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketefejű rozella témájú médiaállományokat és Feketefejű rozella témájú kategóriát.

A feketefejű rozella (Platycercus venustus), korábban feketefejű rozellapapagáj vagy Stanley-papagáj, a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezés

[szerkesztés]

A fajt Heinrich Kuhl német természettudós írta le 1820-ban, a Psittacus nembe Psittacus venustus néven[3] (a venustus latinul szépségest, gyönyörűt jelent). A leírása Robert Brown 1803 februárjában gyűjtött példányáról ered, amiről Ferdinand Bauer festő festett képet.

Alfajai

[szerkesztés]
  • Platycercus venustus hilli Mathews, 1910
  • Platycercus venustus venustus (Kuhl, 1820)[2]

Előfordulása

[szerkesztés]

Észak-Ausztráliában a Kimberley-övezettől Queensland határáig, valamint a Bathurst- sziget, a Melville-sziget és a Milingimbi-sziget.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi lombhullató eukaliptusz, part menti mangroveerdők és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Átlagos testhossza 28 centiméter, testtömege 85 gramm.[3] Nagyon hasonlít a keleti rozellára, homloka, feje teteje és tarkója fekete, hátán a szegélyek szélesebbek, halványsárgák, farkcsíkja és hasa halványsárga, külső szárnyfedői és szárnya kék. A tojót nehéz megkülönböztetni, színei kissé haloványabbak, a szárnyszalag sincs minden esetben jelen. A fiatalok színei halványabbak, fejükön és begyükön vörös áttűnés lehetséges, egyéves korukban színesednek ki.

Ferdinand Bauer festménye 1811–1813
Platycercus venustus hilli

Életmódja

[szerkesztés]

Párban vagy kis csoportokban él, a Callitris columellaris magvával, az Eucalyptus miniata gyümölcsével, ezenkívül Eucalyptus alba, Corymbia polycarpa, Melaleuca nervosa, Grevillea pteridifolia magvával és nektárjával táplálkozik. Kissé félénk.

Szaporodása

[szerkesztés]

A nyári hónapokban költ, a fészekalja kettő-négy tojásból áll, amelyek kb. 2,5 centiméteresek. Kotlási ideje 20 nap, a kirepülési ideje négy-öt hét.

Tenyésztése

[szerkesztés]

Nem mondható könnyűnek, már a párok összeállítása is nehéz (nálunk télen költ). Az első sikeres költetés Bedford hercegnél volt 1920-ban.

Természetes ellenségei, parazitái

[szerkesztés]

Fő ragadozója a rozsdás héjabagoly (Ninox rufa), parazitája pedig a Forficuloecus wilsoni rágó tetű amely csak a feketefejű rozellapapagájon élősködik.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. november 17.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. november 17.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. november 17.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. november 17.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]