Fekete lumma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Fekete lumma
Tystie1.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Alkafélék (Alcidae)
Nem: Cepphus
Faj: C. grylle
Tudományos név
Cepphus grylle
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Cepphus grylle map.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fekete lumma témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete lumma témájú médiaállományokat és Fekete lumma témájú kategóriát.

A fekete lumma (Cepphus grylle) a madarak osztályának a lilealakúak (Charadriiformes) rendjéhez és az alkafélék (Alcidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, az Alca nembe Alca Grylle néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Cepphus grylle arcticus (C. L. Brehm, 1824)
  • Cepphus grylle faeroeensis C. L. Brehm, 1831
  • Cepphus grylle grylle (Linnaeus, 1758)
  • Cepphus grylle islandicus Horring, 1937
  • Cepphus grylle mandtii (Lichtenstein, 1822)[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Az Atlanti-óceán északi partvidékén, Észak-Amerika és Észak-Európa területén honos. Természetes élőhelyei a szigetek fjordjainak sekélyebb öblei, kerüli a nyílt tengereket. Vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 32 centiméter, szárnyfesztávolsága 52-58 centiméter, testtömege 320-485 gramm.[5] Nyári tollazata teljesen fekete, kivéve fehér szárnyfoltjait és vörös lábait. Télen az alsó része fehér, a felső része pedig halványszürke, a háta és a válla rácsozott világosszürke,fehér mintázattal.

Nyári
téli tollazata
és a levegőben

Életmódja[szerkesztés]

Halakkal, rákokkal és gerinctelenekkel táplálkozik, melyét a 10-130 méter mély vízben keres.[4]

Szaporodása[szerkesztés]

Kisebb csoportokban, a sziklafal üregeiben költ. A rokonaitól eltérően fészekalja 2 tojásból áll, de általában csak egy fiókát nevel fel. A szülők felváltva kotlanak 21-24 napig. A fiókák még 35-39 napig tartózkodnak az üregben.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagy. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 18.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 18.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 18.)
  4. a b c A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 18.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 17.)

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. október 18.)

További információk[szerkesztés]