Fekete cseresznye-levéltetű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Fekete cseresznye-levéltetű
Aleyrodoidea en Bastavales, Brión, Galicia.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Növénytetvek (Sternorrhyncha)
Öregcsalád: Levéltetvek (Aphidoidea)
Család: Valódi levéltetűfélék (Aphididae)
Nem: Myzus
Faj: M. cerasi
Alfaj: M. c. ssp. pruniavium
Tudományos név
Myzus cerasi
Fabricus, 1775.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fekete cseresznye-levéltetű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete cseresznye-levéltetű témájú kategóriát.

A fekete cseresznye-levéltetű (Myzus cerasi), a rovarok (Insecta) osztályába, ezen belül a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjének valódi levéltetűfélék (Aphididae) családjába tartozó faj.

Jelentős mezőgazdasági kártevő, elsősorban a cseresznye (Prunus avium) és a meggy (Prunus cerasus) élősködője.

Megjelenése[szerkesztés]

Átlagosan 1,8-2 mm nagyságú rovar, színezete fényes, fekete. Minden év első két generációja szárnyatlan, ezután egyre nagyobb arányban kelnek ki szárnyas nőstények is, melyek sötétszürkék, potrohszelvényeiken egy-egy fekete folttal.

Életmódja[szerkesztés]

Elsősorban cseresznye, meggy, ritkábban szilva fák hajtásainak zsenge csúcsán a növények nedveit szívogatja.

Nemzedékváltás[szerkesztés]

Az ősszel lerakott peték áttelelnek, rügyfakadás idején kel ki belőlük az első nemzedék, a szárnyatlan ősanyák. Az ősanyák elevenszüléssel újabb szárnyatlan nőstény nemzedéknek adnak életet áprilisban.
Hasonló módon több nemzedék is követi egymást, de a szárnyas nőstények aránya egyre emelkedik.

A szárnyas nőstények átrepülnek nyári tápnövényeikre, a galajra és veronikafélékre, amelyeken a nyári nemzedékek fejlődnek, melyek általában szárnyatlanok.
Szeptemberben ismét szárnyas alakok képződnek, melyek visszarepülnek a cseresznyére. Itt párosodnak, majd megszületnek az ivaros egyedek, melyek októberben és novemberben rakják le áttelelő tojásaikat a hajtásokon, a rügyek mellé. A tojásrakó nőstények még a lombtalan fákon is megtalálhatók.[1]

Kártétele[szerkesztés]

Felszaporodásukra, jelentős kártételükre elsősorban meleg, párás tavaszokon lehet számítani.[2]

Szívogatásuk nyomán a levelek torzulnak és a fonák felé sodródnak, a megtámadott hajtások gyengébben fejlődnek, növekedésük lelassul, súlyos esetben megáll.[1][2]

Másodlagos kártételként, a levéltetvek által kibocsátott mézharmaton megtelepedhet a korompenész is.[1]

Védekezés[szerkesztés]

Fontos az agrotechnikai védekezés; rendszeres gyomirtás, megfelelően levegős korona kialakítása, a fertőzött növényi részek rendszeres eltávolítása és megsemmisítése.[1]

Rügypattanás és virágzás közötti időszakban vegyszeres permetezéssel eredményesen védekezhetünk a kártétel ellen.[2]

Források[szerkesztés]

  • Bodor János – Gallyas Csaba: Hasznos és káros rovarok a kertben. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1975. ISBN 963 230 367 9  
  1. a b c d A cseresznye és a meggy legfontosabb kártevői. [2011. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 30.)
  2. a b c Dr. Koleva Roszica: Meggy, cseresznye, Kerti Kalendárium, (2011. április), 23. évfolyam, 4. szám, 22. oldal