Fazıl Say
| Fazıl Say | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1970. január 14. (54 éves)[1][2][3] Ankara |
| Szülei | Ahmet Say |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | klasszikus zene, jazz |
| Hangszer | zongora |
| Díjak | prix de la laïcité (2015) |
| Tevékenység |
|
| Fazıl Say weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fazıl Say témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fazıl Say (Ankara, 1970. január 14. –) török zongoraművész, zeneszerző.
Élete[szerkesztés]
Az Ankarai Állami Konzervatóriumban tanult zongora és zeneszerzés szakon. 17 évesen ösztöndíjjal került a düsseldorfi Robert Schumann Intézetbe, ahol David Levine vezetése alatt tanult tovább öt évig. 1992 és 1995 között a Berlini Konzervatóriumban folytatta tanulmányait. 1994-ben első helyezést ért el a Young Concert Artists International Auditions meghallgatáson, ami elindította nemzetközi karrierjét.
Rendszeresen hívják játszani a New York-i, Izraeli, baltimore-i és Szentpétervári Filharmonikusokhoz, a Bécsi Szimfonikus Zenekarhoz, a BBC Filharmonikusokhoz vagy az Orchestre National de France-hoz. Fellépett számos neves fesztiválon, a Carnegie Hallban, 2004-ben európai és amerikai turnén vett részt Maxim Vengerovval. Jazz-improvizációit Kudsi Ergüner kísérte. 2007-ben és 2008-ban a Montreux Zongoraverseny elnöke volt.
16 éves korában komponált először, ekkor írta Black Hymns című művét. 1991-ben a Berlini Szimfonikus Zenekarral adta elő Concerto zongorára és hegedűre című darabját. 1996-ban Selyemút című concertójának premierje Bostonban volt. 2001-ben Ankarában mutatták be Nazim című oratóriumát, melyet a török költő, Nâzım Hikmet emlékére rendelt tőle a török állam.
2005-ben filmzenét írt Hans-Ulrich Schlumpf svájci rendező Ultima Thule című filmjéhez.
2010 januárjában és 2018. január végén is Magyarországon lépett fel.[4]
Művei[szerkesztés]
Zenekari művek[szerkesztés]
- Nazım - oratórium zongorára, énekre, zenekarra és kórusra (2001)
- Requiem for Metin Altıok - oratórium zongorára, kamarazenekarra és kórusra (2002/03)
- Chamber Symphony - vonószenekarra (1996)
Concertók[szerkesztés]
- Sinfonia Concertante - zongorára és zenekarra (1994)
- Silk Road - (Piano Concerto No. 2) zonogorára és kamarazenekarra (1994)
- Piano Concerto No. 3 - zongorára és zenekarra (2001)
- Two Romantical Ballads - zongorára és vonósokra (1995)
- Guitar Concerto - d moll (1996)
- Paganini Jazz - zongorára és zenekarra (2003)
- Alla Turca - (Mozart-jazzfantázia) zongorára és zenekarra (2003)
- Cadenzas - Mozart, Piano Concerto No. 25 C major K. 467 (1997), Beethoven, Piano Concerto No. 3 c minor (2001)
Zongoraszólók[szerkesztés]
- Four Dances for Nasreddin Hoca (1990)
- Fantasietücke (1993)
- Alla Turca - Mozart-jazzfantázia (1993)
- Paganini Variations for Piano (modern jazz-stílusban) (1995)
- Three Jazz Pieces
- Three Ballads (1997)
- Black Earth (1997)
- Beethoven Piano Sonatas (2005)
- Haydn Piano Sonatas (2007)
Kamarazene[szerkesztés]
- Violin Sonata (1997)
Kísérleti[szerkesztés]
- Ten Pieces for Jazz Quartet - Fazil Say - Kudsi Ergüner (Ney)
- Four Pieces for DJ and Piano - Fazil Say - DJ Mercan Dede (2003)
Íróként[szerkesztés]
- Uçak Notları - (Airplane Notes - Gedanken zur Musik) Ankara (1999)
- Fifty Essays - a Milliyet napilap számára
Elismerései[szerkesztés]
- 2001 Echo-Preis Klassik
- 2001 Német zenekritikusok díja az Az év legjobb felvételének
- 2008 A kultúrák közötti párbeszéd nagykövete[5]
- 2017 Beethoven-díj[forrás?]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
- ↑ Salzburgwiki (német nyelven)
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Port.hu
- ↑ Intercultural Dialogue[halott link] (magyarul)
Források[szerkesztés]
- Hivatalos oldal (angolul)
- Az Isztambuli Egyetem honlapján (törökül)
