Fagyos szegfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Fagyos szegfű
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Szegfűfélék (Caryophyllaceae)
Nemzetség-
csoport
:
Caryophylleae
Nemzetség: Szegfű (Dianthus)
Faj: Dianthus glacialis
Tudományos név
Dianthus glacialis subsp. gelidus
(Schott, Nyman & Kotschy) Tutin
Szinonimák
  • Dianthus gelidus Schott, Nyman & Kotschy
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fagyos szegfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fagyos szegfű témájú kategóriát.

A fagyos szegfű (Dianthus glacialis subsp. gelidus) egy ritka növény, amely önálló fajként (Dianthus gelidus) szerepel a Heinrich Wilhelm Schott, Carl Fredrik Nyman és Theodor Kotschy által írt Analecta Botanica című műben,[1][2] azonban Thomas Gaskell Tutin 1963-ban tett megállapítása óta[3][4] a Dianthus glacialis szegfűfaj egyik alfajának tekintik.

Előfordulása[szerkesztés]

Endemikus növény a Keleti- és a Déli-Kárpátok magashegységi zónájában. A Keleti-Kárpátokban a Cibles, a Radnai-havasok, a Kelemen-havasok, a Nagykőhavas és a Királykő területéről ismert, a Déli-Kárpátokon belül pedig a Fogarasi-havasokban, a Bucsecs-hegységben és a Páring-hegységben fordul elő.

Füves, sziklás helyeken nő hegygerincek, völgyek mentén.

A Silene acaulis – Minuartietum sedoidis növénytársulásban található meg például a párnás habszegfű (Silene acaulis), a törpe lúdhúr (Minuartia sedoides) vagy a Festuca bucegiensis társaságában.

Jellemzői[szerkesztés]

Apró, 3–4 cm magas, évelő növény. Levélzetét 1–3 pár, széles levél adja. Virágjának sziromlevelei rózsaszínűek, hátsó oldalukon zöldesek. Júliusban és augusztusban virágzik.

Endemizmusának kialakulása[szerkesztés]

Feltehetőleg a jégkorszak után a Dianthus shinensis terjeszkedni kezdett Altájtól, ahogy a jégtakaró elhúzódott északra - ezen folyamat után Mandzsúriától - mégpedig dominánsan nyugat felé. Az sem lehetetlen, hogy a Vöröstoronyi-szorosnál tört át a fent említett génáramlás. A levélalak alapján Brassó környékén "levált" a génáramlási folyamatból a Dianthus callizonus (nevezetes Királykői endemizmus), a magasabb hegyeken (mert a Királykő alig érinti a 2000 m-t) pedig levált a Dianthus gelidus. A folyamat tovább zajlott, és a Rodope, Dinaridák irányában is váltak le kisfajok, keletkező ún. faj-agglomerátumok. Bizonyíték erre a nyugat Alpokban élő Dianthus alpinus. Annak egyes alakkörei levélmorfológia alapján - esetleg - bizonyíthatják ezt az állítást.[forrás?]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Analect. Bot.
  2. tropicos – D. gelidus
  3. Feddes Repert. Spec. Nov. Regni Veg.
  4. tropicos – D. glacialis ssp. gelidus

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]