Fagyos szegfű
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Dianthus glacialis subsp. gelidus (Schott, Nyman & Kotschy) Tutin | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fagyos szegfű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fagyos szegfű témájú kategóriát. |
A fagyos szegfű (Dianthus glacialis subsp. gelidus) egy ritka növény, amely önálló fajként (Dianthus gelidus) szerepel a Heinrich Wilhelm Schott, Carl Fredrik Nyman és Theodor Kotschy által írt Analecta Botanica című műben,[1][2] azonban Thomas Gaskell Tutin 1963-ban tett megállapítása óta[3][4] a Dianthus glacialis szegfűfaj egyik alfajának tekintik.
Előfordulása[szerkesztés]
Endemikus növény a Keleti- és a Déli-Kárpátok magashegységi zónájában. A Keleti-Kárpátokban a Cibles, a Radnai-havasok, a Kelemen-havasok, a Nagykőhavas és a Királykő területéről ismert, a Déli-Kárpátokon belül pedig a Fogarasi-havasokban, a Bucsecs-hegységben és a Páring-hegységben fordul elő.
Füves, sziklás helyeken nő hegygerincek, völgyek mentén.
A Silene acaulis – Minuartietum sedoidis növénytársulásban található meg például a párnás habszegfű (Silene acaulis), a törpe lúdhúr (Minuartia sedoides) vagy a Festuca bucegiensis társaságában.
Jellemzői[szerkesztés]
Apró, 3–4 cm magas, évelő növény. Levélzetét 1–3 pár, széles levél adja. Virágjának sziromlevelei rózsaszínűek, hátsó oldalukon zöldesek. Júliusban és augusztusban virágzik.
Endemizmusának kialakulása[szerkesztés]
Feltehetőleg a jégkorszak után a Dianthus shinensis terjeszkedni kezdett Altájtól, ahogy a jégtakaró elhúzódott északra - ezen folyamat után Mandzsúriától - mégpedig dominánsan nyugat felé. Az sem lehetetlen, hogy a Vöröstoronyi-szorosnál tört át a fent említett génáramlás. A levélalak alapján Brassó környékén "levált" a génáramlási folyamatból a Dianthus callizonus (nevezetes Királykői endemizmus), a magasabb hegyeken (mert a Királykő alig érinti a 2000 m-t) pedig levált a Dianthus gelidus. A folyamat tovább zajlott, és a Rodope, Dinaridák irányában is váltak le kisfajok, keletkező ún. faj-agglomerátumok. Bizonyíték erre a nyugat Alpokban élő Dianthus alpinus. Annak egyes alakkörei levélmorfológia alapján - esetleg - bizonyíthatják ezt az állítást.[forrás?]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Bartók Attila: Az erdélyi hegyek endemikus és veszélyeztetett növényei, A Bucsecs növényritkaságaiból 2. rész. Erdélyi Gyopár, 6. sz. (2008) 729. o.[halott link]
- A Bucsecs növénykincsei. In Tudor Opriș: Csodálatos növényritkaságaink. Rajzolta: Felicia Ionescu, Anca Hariton–Színes felvételek: Richard Wallfisch–Fordította: Szabados András. Bukarest: Albatrosz Könyvkiadó. 1976. 160. o.
- Analect. Bot.: Dianthus gelidus Nob. In Heinrich Wilhelm Schott – Carl Fredrik Nyman – Theodor Kotschy: Analecta Botanica: Scripta a H. Schott, adjutoribus C. F. Nyman et Th. Kotschy. I. Vindobonæ: Typis Caroli Gerold & Filii. 1854. 54. o. arch Hozzáférés: 2013. május 18. (latinul) (e-könyv) (www.biodiversitylibrary.com) Hozzáférés: 2013. május 18
- Feddes Repert. Spec. Nov. Regni Veg.: Thomas Gaskell Tutin: Dianthus glacialis subsp. gelidus In: NOTULAE. Feddes Repertorium Specierum Novarum Regni Vegetabilis, LXVIII. évf. 3. sz. (1963) 190. o. arch Hozzáférés: 2013. május 18. (angolul) (PDF) (a cikk első oldala)
- tropicos – D. gelidus: Dianthus gelidus Schott, Nyman & Kotschy. www.tropicos.org. (angolul) Missouri Botanical Garden (Hozzáférés: 2013. május 18.) (HTML)[halott link]
- tropicos – D. glacialis ssp. gelidus: Dianthus glacialis subsp. gelidus (Schott, Nyman & Kotschy) Tutin. www.tropicos.org. (angolul) Missouri Botanical Garden (Hozzáférés: 2013. május 18.) (HTML)[halott link]
További információk[szerkesztés]
- http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/126.html
- I. Todor: Mic atlas de plante din Flora Republicii Socialiste România. Editura Didactică și Pedagogică, București, 1968. 278 oldal + 175 színes tábla
|
Ez a növényekről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |