Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája
A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, vagy rövidebb, ismertebb nevén a Liga Szakszervezetek egyike az öt magyar szakszervezeti szövetségnek.
A LIGA Szakszervezetek tagszervezeteinek száma 80, taglétszáma mintegy százezer fő. A LIGA Szakszervezetek szervezési tevékenységének köszönhetően sikeresen ellenállt az általános szakszervezeti taglétszám csökkenésnek, amely tevékenység keretében olykor egész ágazatok is tagjai sorába léptek. Mintegy 12-15 ezer fővel növelte a létszámát 2007-ben, hogy az Autonóm Szakszervezetek helyett a Ligához csatlakoztak a villamosipari dolgozók, illetve a SZEF-től átigazolt hozzájuk a rendvédelmi dolgozok jelentős része.[1] A szervezethez csatlakozott továbbá a teljes dohányipari- illetve a vízközmű ágazat is.
A LIGA Szakszervezetek jogi személy, képviseletét az elnök látja el. A LIGA Szakszervezetek testületei: LIGA Tanács, Elnökség, Felügyelőbizottság, Mandátumvizsgáló Bizottság.
A LIGA Tanács a LIGA Szakszervezetek legfőbb döntéshozó testülete, összehívása évente legalább egy alkalommal kötelező. A tagszervezetek minden megkezdett tíz fő természetes személy tagjuk után egy mandátumra jogosultak, a mandátumra jogosító létszám a két LIGA Tanács között eltelt időszak tagdíj-fizetése alapján megállapított létszám átlaga. Az Elnökség létszáma 12 fő, tagjait a LIGA Tanács választja meg 4 évre. Az Elnökség a LIGA Szakszervezetek, mint szövetség ügyintéző, irányító és végrehajtó testülete. Az Elnökség üléseit az elnök, akadályoztatása esetén a társelnökök egyike hívja össze az Elnökség ügyrendjében foglaltak alapján.
Ágazatai
A LIGA képviselte ágazatok közt meghatározó a közlekedés, szolgáltatás, az oktatás és a rendvédelem (de vannak autóipari-beszállító, gépipari, mezőgazdasági, vendéglátóipari, olajipari tagszervezetei is). A 2010-es, Országos Érdekegyeztető Tanácsban való részvételt megállapító bizottság szerint a hat konföderáció közül egyedüliként minősült reprezentatívnak külön-külön is a verseny- és a közszférában. Néhány fontos tagszervezete: Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ)[2], Magyar Orvosok Szövetsége, Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete (MTSZSZ)[3], Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége [4], Független Rendőr Szakszervezet [5], Honvédszakszervezet [6], Dohányipari Dolgozók Szakszervezete, Fővárosi Közlekedési Dolgozók Demokratikus Szakszervezete [7], Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VKDSZ)[8].
Céljai
A LIGA Szakszervezetek fő feladata a munkavállalók – a versenyszférában és a közszolgálatban foglalkoztatottak – élet- és munkakörülményeinek, szociális biztonságának fejlesztése. A célok középpontjában a munkavállalók jövedelmi helyzetének javítása, a foglalkoztatás-biztonság és a legtágabb értelemben vett munkakörülmények színvonalának emelése, a munka világára vonatkozó törvények és jogszabályok kedvezőbbé tétele, valamint a modern demokráciákban megszokott munkaügyi kapcsolatok rendszerének kialakítása, megszilárdítása és folyamatos fejlesztése áll. Ennek érdekében kötelessége a munkavállalói érdekek országos szintű megjelenítése és hiteles képviselete.
A LIGA Szakszervezetek célja, hogy független szakszervezeti szövetségként elérje, hogy Magyarországon a szakszervezetek megítélése javuljon, a szervezettség érzékelhető módon növekedjen, a munkavállalók befolyása a gazdasági-társadalmi folyamatokra erősödjön. Ennek érdekében, mint a versenyszféra és a közszolgálat területén egyaránt jelenlévő konföderáció, a két szféra dolgozóinak szervezését alapvető feladatának tekinti.
A LIGA Szakszervezetek legfontosabb célkitűzéseit a pártoktól való függetlenség alapján, önálló közéleti szereplőként kívánja megvalósítani. Fellép a szakszervezetek közötti együttműködés erősítéséért a szolidaritás és az egyenjogúság elve alapján. Céljai elérése érdekében kiszámítható partneri viszonyra törekszik a kormánnyal és a munkáltatói szervezetekkel. A munkavállalók érdekeit képviselve konzultációt folytat a parlamenti pártokkal, civil szervezetekkel, a társadalom legszélesebb rétegeivel.
A LIGA törekvése, hogy Magyarország a térség legdinamikusabban fejlődő, legversenyképesebb országává váljon, amelyben a fenntartható, magas növekedési potenciállal rendelkező, tudásalapú gazdaság magas szintű foglalkoztatottsággal jár együtt. A bővülő gazdaság által létrehozott forrásokból a társadalmi integráció erősítését, a szegénységgel, kirekesztettséggel sújtott rétegek életesélyeinek javítását kívánja megvalósítani.
Nemzetközi kapcsolatai
A LIGA 1993-tól a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetség (illetve 2006-tól a nemzetközi szervezet utódja, az ITUC), 1995-től az Európai Szakszervezeti Szövetség, 1996-tól az OECD mellett működő Szakszervezeti Tanácsadó Bizottság (TUAC) tagja.
Története
1988 december 19-én hozták létre értelmiségi szervezetek (TDDSZ, Humanitas, PDSZ, MODESZ), de a következő években nagy számban csatlakoztak hozzá a munkásszervezetek.
Az 1990. május 12-i I. Kongresszuson a képviselők Forgács Pál-t választották a szervezet első elnökének, az elnökhelyettes Horn Gábor lett, aki Forgács két évvel későbbi lemondása után a megbízott elnöki funkciókat gyakorolta. 1993. január 31-től az elnök Őry Csaba. Ettől kezdve a szervezet területi és ágazati szövetségei, valamint a vezetői vitája okán több Küldöttgyűlést hívott össze, végül 1994. január 22. és 1994. április 23. között ideiglenes elnökség irányította a napi teendőket. A szervezetet alkotó tagszervezetek a VI. Kongresszuson Gaskó Istvánt, a VDSZSZ elnökét választották elnöknek, akinek a személyisége a következő két évtizedre rányomta a bélyegét a szervezetre. A LIGA Tanács 2016. május 26-i ülése után a Liga Szakszervezetek elnöke Doszpolyné Dr. Mészáros Melinda lett, egy gazdasági alelnökkel és négy társelnökkel irányítja a szervezet életét.
A LIGA Szakszervezetek már az Ellenzéki Kerekasztal munkájában is részt vett, majd az 1989-es Sztájktörvény és az 1992-es Munka Törvénykönyve módosításában próbálta a korszerű, demokratikus elveket érvényesíteni. Az első években az állampárti szakszervezettel, a SZOT-tal illetve utódszervezeteivel folyamatos harcot vívott, amely küzdelem lassan, csak másfél évtized után látszott csak csillapulni.
Az 1993-ra sikerült a korábban vitatott szakszervezeti vagyonról megállapodnia. Ugyanebben az évben a társadalombiztosítási önkormányzati választásokon az Egészségbiztosítási Önkormányzatban a szavazatok 13,1%-át, a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatban 10,1%-át szerezte meg.
1994-ben aktívan részt vett egy, a kormány által kezdeményezett Társadalmi Gazdasági Megállapodás megkötésében, de a megállapodást végül az 1995 márciusi Bokros csomag végleg lehetetlenné tette. A LIGA Szakszervezetek illetve tagszervezetei seregnyi tiltakozó akciót szerveztek a megszorítások ellen.
1998-ban fellépett a TB-önkormányzatok állami felügyelet alá vonása ellen.
2000-ben kezdeményezte, hogy a magyar konfödercáiók részlegesen egyesüljenek, illetve hozzanak létre egy esernyőszervezetet. A konföderációk kezdetben közös testületet és ütemterveket alakítottak ki, később a közeledési folyamat lelassult, illetve leállt.
2003-ban az Ágazati Párbeszéd Bizottságok (ÁPB) megalakításakor arra törekedett, hogy a létrejövő ÁPB-k világos szervező elvek alapján jöjjenek létre, és biztosított legyen a munkavállalói oldal lehető legszélesebb körű részvétele.
2004-ben a LIGA Szakszervezetek üdvözölte Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozását, ennek népszerűsítése érdekében kiadványokat adott ki és országjárást szervezett.
2007-ben a Liga Gaskó István elnökletével több közös akciót szervezett a Palkovics Imre vezette Munkástanácsok szakszervezeti konföderációval. Közösen szervezték meg 2007. november 21-én az egészségbiztosítás tervezett privatizációja, a vasúti szárnyvonalak bezárása és egyéb kormányzati intézkedések elleni akciókat.
A 2007. december 17-re, az egészségbiztosítási törvény átalakításáról szóló parlamenti zárószavazás napjára a Liga több ágazatra kiterjedő sztrájkot hirdetett, a törvény életbe lépése ellen.[2] Ezután 2008 januárjában országos népszavazási kezdeményezés keretében pár hónap alatt közel 600.000 aláírást gyűjtött több civil szervezettel is együttműködve, melynek tervezett parlamenti megszavazása előtt a kormány végül visszavonta a törvényt.
A 2009-es év során a begyűrüző gazdasági válság ellen tett megszorító intézkedések miatt szinte egyedüliként tiltakozott demonstrációkkal és sztrájkokkal.
A 2011-es évben a Munka Törvénykönyve egyeztetés nélküli, teljes újraírása ellen a Liga egyedüliként hirdetett sztrájkot a szakszervezeti konföderációk közül. Végül a sztrájkok helyett két alkalommal is országszerte félpályás útlezárásokkal kényszerítette ki, hogy a kormány újjáélessze a szociális párbeszéd intézményeit, és kompromisszumokat kössön az új Mt-ről.[3]
Azonban a szakszervezetek a létrejött országos testületben, a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán (VKF) sem tudták megakadályozni, hogy a kormány 2012-i hatályba lépéssel radikálisan átírja a Munka törvénykönyvét - bár több pontját sikerült a tervezettnél kedvezőbbre változtatniuk.
