Ewald-gömb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A diffrakciós (más néven szórási) kristálytani méréstechnikában alkalmazott Ewald-gömb egy geometriai szerkesztés, mely segítségével szemléletes kapcsolatot teremthetünk a beeső és szórt nyalábok hullámszámvektora, a szórási szög és a reciprokrácsbeli rendek között.

Az Ewald-körök szerkesztését Paul Peter Ewald német fizikus javasolta.[1]

Az Ewald-gömbre kétdimenziós szerkesztésben szoktak Ewald-körként is hivatkozni. Gyakori alkalmazása, hogy a röntgendiffrakciós eljárásban megtaláljuk azokat a beesési hullámszámvektorokat, melyeknél a diffrakciós képben konstruktív interferencia lép fel.

Ewald-szerkesztés[szerkesztés]

Ewald-szerkesztés

A kristály szerkezete a ráccsal jellemezhető, a kristályrács azonos szimmetriájú pontok összességeként is felfogható. Egy diffrakciós kísérletben akkor lép fel konstruktív interferencia, ha a diffrakció során történő hullámszámvektor-változás reciproktérben rácspontról rácspontra mutat, azaz maga is reciprokrács-vektor. Azaz a konstruktív interferencia feltétele, hogy a rács reciproktérban is rácsot alkosson. Gyakori példák, a kockarács, melynek a reciprokrácsa is kockarács, illetve a lapcentrált köbös és tércentrált köbös rácsok, melyek egymás reciprokrácsai. Az Ewald-szerkesztésben azt határozhatjuk meg, hogy egy adott beeső hullámszám esetén (melynek hullámhossza adott), milyen rácssíkok (illetve a nekik reciproktérben megfeleltethető rácspontok) esetén lép fel konstruktív interferencia.[2]

A beeső nyalábra első közelítésben síkhullámként tekintünk, melynek hullámszámvektora , a hullámszám nagysága pedig . A diffraktált síkhullámot hullámszám jellemzi. Ha a szórás rugalmas (azaz nincs energiaközlés), akkor hossza megegyezik hosszával. A beeső és diffraktált hullámszámok különbségvektora:, melyet a szórás. és hossza azonos, ezért ezeket azonos talppontból ábrázolva ezek végpontja egy sugarú gömbre esik, mely maga az Ewald-gömb.

A reciprokrács pontjai reprezentálják a Bragg-feltételnek megfelelő rácssíkokat. A szórási vektor (azaz a beeső és a szórt kullámszám vektori különbsége) ekkor maga is reciprok rácsvektor lesz. Ez geometriailag azt jelenti, hogy ha a beeső hullámszám reciprokrácsbeli pontba  mutat, talppontja köré pedig megszerkesztettük az Ewald-gömböt, akkor olyan rácssíkok esetén lesz konstruktív interferencia (azaz diffrakciós jel), melyek reciprok-rácspontja éppen illeszkedik az Ewald-gömbre.

Alkalmazás[szerkesztés]

Kis szórási szögű határeset[szerkesztés]

Ha a diffrakciós kísérletben olyan sugárzást alkalmazunk, melynek hullámhossza jóval kisebb mint a rács karakterisztikus méretei (pl. a rácssík-távolságok), akkor az Ewald-gömb sugara igen nagy lesz a rácssíkokat reprezentáló reciproktérbeli pontok térbeli frekvenciájához képest. Ez például gyakran fellép a transzmissziós elektronmikroszkópiában, ahol az elektron hullámhossza igen kicsi az atomi méretekhez képest. Ekkor az Ewald-gömb gyakorlatilag egy egyenes, a szórás során pedig rácssíkok sora esetén fog egyszerre teljesülni a Bragg-feltétel.

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ewald's sphere című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ewald, P. P. (1969).
  2. Sólyom Jenő: A modern szilárdtest-fizika alapjai I: Szerkezet és dinamika. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 2009. 259. o. ISBN 9789632840970