Euryale ferox

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Euryale ferox
Euryale ferox.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Euryale ferox témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Euryale ferox témájú médiaállományokat és Euryale ferox témájú kategóriát.

Euryale ferox01.jpg

Az Euryale ferox, közismert neve tüskés tavirózsa vagy Gorgon-növény. Dél- és Kelet-Ázsiában őshonos tavirózsa faj, és az Euryale nemzetség egyetlen megmaradt tagja. A szárítva ehető magvakat rókadiónak vagy makhanának hívnak, Ázsiában élelmiszernek számítanak.

Bár általában a tavirózsa családjába, a Nymphaeaceae családba sorolják, de időnként a fajt különálló családnak, az Euryalaceae-nak tekintik. Más tavirózsákkal ellentétben az Euryale pollenszemcséinek három magja van.

A nemzetség a nevét egy mitikus görög Gorgonról, Euryaleról kapta.

Az Euryale ferox évelő növény, amely Kelet-Ázsiában és Dél-Ázsiában honos, és Északkelet-Indiától Koreáig és Japánig taqlálható, valamint Oroszország keleti részén is előfordul. Az indiai Bihar állam a világ rókamagjának 90%-át termeli. Vízben nő, élénk lila virágjai vannak. A levelek nagyok és kerekek, gyakran több mint egy méter átmérőjűek, a levélszár az alsó felület közepén kapcsolódik. A levél alsó része lilás, míg a felső felülete zöld. A levelek rácsos mintázatúak, bár a felszínen lebegő szárakat, virágokat és leveleket éles tüskék borítják. A többi levél vízalatti. Indiában az Euryale általában tavakban, vizes élőhelyekben nő. Az utóbbi időben az Indiai Agrárkutatási Tanács kifejlesztett egy technikát az Euryale szántóföldi termesztésére.

A növény magja keményítőben gazdag és ehető. A növényt magjaiért India, Kína és Japán síkvidéki tavaiban termesztik. A kínaiak évszázadok óta termesztik a növényt. Az indiai Biharban több mint 96 000 hektárt különítettek el Euryale termesztésére 1990 és 1991 között. A növény a legjobban olyan helyeken nő, ahol forró, száraz nyár és hideg tél van. A magokat nyár végén és kora ősszel gyűjtik, és nyersen vagy főzve is fogyaszthatók.

Indiában, az ország északi és nyugati részén az Euryale ferox magvait gyakran pörkölik vagy sütik, melyek a pattogatott kukoricához hasonlóan kipattognak. Ezután megeszik, gyakran olajjal és fűszerekkel meglocsolva. Főzni is szokták, különösen a kheer nevű zabkása vagy puding készítéséhez. A magvakat kantoni leveshez használják. Az archeobotanika bizonyítékai azt mutatják, hogy az Euryale ferox gyakran gyűjtött vadon élő táplálékforrás volt a neolitikumban a Jangce régióban, és nagyszámú lelet származott Kuahuqiao, Hemudu és Tianluoshan lelőhelyeiről. Az E. ferox legkorábbi felhasználását az izraeli Gesher Benot Ya'aqovban találták meg az acheulei kultúra leletei között 790-750 000 évvel ezelőtt. A rókadió magjait az Ayurveda készítményekben és a hagyományos kínai orvoslásban használják.