Ernst Julius Hähnel

Ernst Julius Hähnel
Született	1811. március 9. Drezda
Elhunyt	1891. május 22. (80 évesen) Drezda
Állampolgársága	Szász Királyság
Foglalkozása	szobrász egyetemi oktató tanár
Iskolái	Dresden Academy of Fine Arts
Kitüntetései	A művészetek és a tudományok érdemrendje Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1861)
Sírhelye	Alter Katholischer Friedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Julius Hähnel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ernst Julius Hähnel (Drezda, 1811. március 9. – Drezda, 1891. május 22.) német szobrász.

Pályafutása

Drezdában és Münchenben először építészetet, majd szobrászatot tanult. Tanulmányait Rómában fejezte be. Visszatért Münchenbe, majd 1838-ban Drezdába ment, ahol megalkotta az új színház szoborműveinek egy részét, de ezek a színházban keletkezett tűzvészben mind tönkrementek. Első kiváló művei: Beethoven ércszobra Bonnban (1845); IV. Károly császár nagy szobra Prágában (1846); Madonna (1850). A drezdai új múzeum számára számos domborművön kívül hat homokkő szobrot készített: Nagy Sándor, Lüszipposz, Michelangelo, Dante, Peter von Cornelius, Raffaello. Közöttük a legsikerültebb alkotás és a legnépszerűbb német szobrok egyike az utolsó. Raffaello szobrát többször is elkészítette. A legszebbek közülük a berlini képtárban és a lipcsei múzeumban található márványszobrok. Későbbi művei: II. Frigyes Áost Szászország királyának szobra Drezdában (1867); Schwarzenberg herceg lovasszobra Bécsben (1864); Theodor Körner szobra Drezdában (1871); Frigyes Vilmos braunschweig–lüneburgi herceg szobra Braunschweigban; Leibniz bronzszobra Lipcsében (1883). Legkiválóbb művei a bécsi operaház számára készített szoborművei, melyek legjobban megfeleltek antikizáló, ideális irányának, hatalmas dekoratív képzeletének. 1859-ben a lipcsei egyetem tiszteletbeli doktora lett.

Források

• A Pallas nagy lexikona