Ernst Curtius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ernst Curtius
Ernst Curtius - Imagines philologorum.jpg
Született 1814. szeptember 2.[1][2][3][4][5][6][7]
Lübeck[8][9]
Elhunyt 1896. július 11. (81 évesen)[1][2][3][4][5][6][7]
Berlin[10][9]
Állampolgársága német
Foglalkozása
  • antropológus
  • művészettörténész
  • régész
  • történész
  • egyetemi oktató
  • ókorrégész
  • politikus
Iskolái
Kitüntetései
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • Bavarian Maximilian Order for Science and Art (1884)
Sírhely Alter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin[11]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Curtius témájú médiaállományokat.

Ernst Curtius, régi magyarosított nevén Curtius Ernő (Lübeck, 1814. szeptember 2.Berlin, 1897. július 11.) a 19. század jelentős német régésze és történésze.

Élete és művei[szerkesztés]

A bonni, göttingeni és berlini egyetemeken nyelvészetet tanult és 1837-ben Brandis tanárt Görögországba kísérte. Miután egy ideig Olaszországban is tartózkodott, visszatért Németországba és 1841-ben Halleban doktori oklevelet nyert. 1843-ban a berlini egyetemen magántanár lett. Geibel költővel együtt műfordításokat adott ki görök költőkből: Klassische Studien c. alatt (Bonn 1840) és ezt követték következő munkái: Anecdota delphica (Berlin 1843); Inscriptiones atticeduodecim (u. o. 1843) és: Die Akropolis von Athen (u. o. 1844). 1844-től 1849-ig rendkívüli tanár volt a berlini egyetemen és egyúttal a későbbi III. Frigyes német császár nevelője.

1856-ban a göttingai egyetem hívta meg tanárnak, honnan 1868-ban a berlini egyetemhez neveztetett ki az ókori művészet-történelem tanárává és a királyi múzeum régiségi osztályának igazgatójává. 1853-tól fogva tagja volt a berlini tudományos akadémiának és állandó titkára a nyelvészet-történelmi osztálynak. Ismételt görögországi és kis-ázsiai utazásainak eredményei a göttingai tudós társaság és a berlini akadémia értekezéseiben jelentek meg. Külön is megjelentek: Naxos (Berlin 1846); Olympia (u. o. 1852); Die Jonier (u. o. 1855); Über den religiösen Charakter der griechischen Münzen; Beiträge zur Geschichte und Topographie Kleinasiens (u. o. 1872); Ephesos (u. o. 1874).

Ünnepi beszédei, amelyeket mint göttingai tanár tartott, 1864-ben Berlinben jelentek meg; a Berlinben tartott beszédeit: Altertum und Gegenwart c. alatt 3 kötetben u. o. adta ki 1875, 1882 és 1890; ezek már több kiadást értek.

Fő művei: Der Peloponnesos, mely a görög föld e fontos részének történelmét, mondáit és művészeti emlékeit táregyalja; továbbá: Griechische Geschichte (Berlin 1857-1861, 6 kötet; eddig 6 kiadás), magyarul Fröhlich Róbert fordításában (Budapest 1875-1880, 6 köt., le van továbbá fordítva franciára, olaszra és spanyolra); e nagyszabású, elragadó tollal írt munkában különösen a műveltség-történelmi mozzanatokat öleli fel kiváló előszeretettel. A mű enemű fejezetei sikerültebbek is a történetieknél. Curtius felfogása és alapnézete sokáig dominált a modern görög hisztoriográfia terén és nagyszámú tanítványai sokáig hirdették a mester tanait. Később azonban ellenmozgalom támadt, amelynek vezérei, mint Pöhlmann, Beloch, Holm és különösen Busolt, Curtiusnak nem egy kedvelt sarktételét ingatták meg. Így a iónok vándorlásáról szóló nézetét, Periklész és ellenfeleinek elfogult megítélését, az athéni politikai institúciók fejlődéséről szóló tanát stb. Mindez azonban semmit sem von le a nagy tudós érdemeiből, ki előrehaladt kora dacára is lelkesedést lehelt tanítványainak lelkébe, rajongással csüngött a klasszikus világ emlékein és ernyedetlen figyelemmel kisérte az újabb leleteket. A porosz udvar bizalmával tüntette ki, a berlini egyetemnek és német tudománynak pedig egyik korifeusa volt.

Művei közül még említendők: Sieben Karten zur Topographie von Athen mit erläuterndem Text (Gotha 1868). Kaupert társaságában adta ki az Atlas v. Athen c. művet (Berlin 1878) és: Karten von Attika (6 füz.). A porosz kormány nevében Olympiában rendezett ásatásokról Adler- és Hirschfelddel szövetkezve a következő díszmunkát adta ki: Die Ausgrabungen von Olympia (Berlin 1877-78, 3 köt.). Akadémiai értekezéseinek száma szinte áttekinthetetlen. A későbbiek ezek: Gebäudereste der Akropolis. (a berlini régész társulat jelentései között, 1889); Über Wandgemälde in Athen stb. (u. o.); Die Palästra von Olympia (u. o.); Topographie von Olympia (u. o.); Wie die Athener Jonier wurden (Hermes 1890); Studien zur Gesch. d. griech. Olymps (Berlini akad. értek. 1890); Über d. Haketompedon (Rég. társ. 1890); Der conservative Zug im Volkscharakter der Athener. Ünnepi beszéd (Berlin 1890); Graf Moltke (berlini akad. értek. 1891); Athen u. Rom (Berlin 1891). 77 éves korában a következő nagy munkával örvendeztette meg nagyszámú tisztelőit: Die Stadtgeschichte von Athen (Milchöfer és Kaupert közreműködésével, Berlin 1891). 1893 április havában előrehaladt kora miatt a berlini akadémia titkári állásáról leköszönt; Vahlen lett utóda.

Magyar kiadások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Merkelstiftung geneological database. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Comité des travaux historiques et scientifiques, 2017. október 9., 111240, , Ernst Curtius
  7. a b Brockhaus (német nyelven)
  8. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  9. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Курциус Эрнст, 2015. szeptember 28.
  10. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  11. http://www.stadtentwicklung.berlin.de/cgi-bin/egab/eg.pl?fieldname=grab&search=messel&Search=Start

Forrás[szerkesztés]