Erdei szitakötő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Erdei szitakötő
Ophiogomphus cecilia IMG 4225.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
Törzs: Ízeltlábúak
Osztály: Rovarok
Rend: Szitakötők
Család: Folyami szitakötők
Nemzetség: Ophiogomphus
Faj: O. cecilia
Tudományos név
Ophiogomphus cecilia
Fourcroy, 1785
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei szitakötő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei szitakötő témájú médiaállományokat és Erdei szitakötő témájú kategóriát.

Az erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia) gyors folyású folyók közelében élő, Európában és Nyugat-Szibériában elterjedt szitakötőfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

Ophiogomphus cecilia IMG 4220.JPG

Az erdei szitakötő viszonylag nagy, erőteljes felépítésű rovar. Testhossza 50–58 mm (ebből 37–39 mm a potroh), hátsó szárnya pedig 30–35 mm, vagyis szárnyfesztávolsága 6–7 cm is lehet. Feje, szemei és tora feketével mintázott zöld színű (ez megkülönbözteti közeli rokonaitól) ami az életkor előrehaladtával mélyebb és élénkebb árnyalatú lesz. Felső részén karcsú és végén kiszélesedő potroha feketével gyűrűzött sárga színű.

Robusztus (a hazai folyami szitakötők közül legerőteljesebb felépítésű) lárvája sárgával mintázott szürkésfekete.

Elterjedése[szerkesztés]

Európában és Nyugat-Szibériában elterjedt faj, de főleg Kelet- és Közép-Európában gyakori. Egyaránt előfordul a sarkkör közelében (Finnországban) és a mediterrán vidékeken. Több országban csak szigetszerű populáció találhatóak, amelyek az 1980-as, 90-es években kipusztultak, de azóta helyzete stabilizálódott.

Magyarországon elsősorban a hegy- és dombvidékeken található meg. A nagyobb folyók közül a Tisza felső szakaszán, a Rábában, Drávában, Mosoni-Dunában és ezek mellékfolyóiban vannak stabil populációi. Teljes magyarországi állományát 120 és 600 millió közöttire becsülik.

Életmódja[szerkesztés]

2015.07.07.-02-Mulde Eilenburg--Gruene Flussjungfer-Maennchen.jpg

Lárvája a hidegebb vizű, oxigénben gazdag, gyors folyású, durva homokaljzatú folyóvizeket kedveli. Északon tavakban is előfordulhat. Nagyobb folyókban a gyorsabb szakaszokat vagy a sodorvonalat választja. Többnyire május végén alakul át imágóvá, de pl. Kőszegen a Gyöngyös patakban szeptemberi kibújást is megfigyeltek. A folyami szitakötők közül az egyik legmozgékonyabb, legtöbbet repülő. Az imágók életük nagy részét erdőkben töltik, sokszor a vízfolyásoktól távol.

Az erdei szitakötőt leginkább a vízszennyezés, a homok- és kavicsbányászat és a folyók duzzasztása (az vízáramlás csökkenése miatt) veszélyezteti.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]