Emmeline Pankhurst

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emmeline Pankhurst
Emmeline Pankhurst2.jpg
Született 1858. július 15.[1]
Manchester
Elhunyt 1928. június 14. (69 évesen)[2][1]
Hampstead[3]
Állampolgársága Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága
Házastársa Richard Pankhurst
Gyermekei
  • Sylvia Pankhurst
  • Christabel Pankhurst
  • Adela Pankhurst
Foglalkozása
  • szüfrazsett
  • feminista
Sírhely Brompton temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Emmeline Pankhurst témájú médiaállományokat.

Emmeline Pankhurst (születési neve: Emmeline Goulden) (Moss Side, Greater Manchester, 1858. július 14.London, 1928. június 14.) brit radikális politikus, női választójogi harcos.

Élete[szerkesztés]

Szülei, a The Liberal Party tagjai, felszólaltak a rabszolgaság ellen és a nők szavazati joga mellett. Emmeline már 14 éves korában részt vett a nők választójogát támogató gyűléseken. 1873 és 1879 között Párizsban tanult bentlakásos leányiskolában. Hazatérése után férjhez ment a nála 24 évvel idősebb Richard Pankhurst szocialista ügyvédhez, aki szintén kiállt a nők választójogáért. Emmeline öt gyermeket nevelt, támogatta férje politikai karrierjét és részt vett a választójogi harcban. Férjének nem sikerült bejutnia a brit parlamentbe, és 1898-ban meghalt.

1903-ban megalapította a Women’s Social and Political Union (WSPU) polgári radikális nőmozgalmat, amelyet kezdetben a passzív ellenállás jellemzett. Később azonban a brit nőmozgalom hírhedt, militáns szárnyává vált. Egyre több agresszív szüfrazsett keltett félelmet az angol politikusokban: megzavarták a választási gyűléseket, a börtönben éhségsztrájkba kezdtek, hogy kikényszerítsék szabadon bocsátásukat.

1913. április 3-án letartóztatták Emmelint azzal a váddal hogy ő bújtott fel David Lloyd George vidéki rezidenciája elleni bombatámadásra. Három év börtönre ítélték. A szüfrazsettek tiltakoztak, utcai csatákat vívtak a rendőrökkel, Herbert Asquith brit miniszterelnököt borssal szórták meg és rádobtak egy döglött macskát. Emmeline a börtönben éhségsztrájkba kezdett, és gyenge egészségi állapotára tekintettel április 12-én szabadon engedték. A tiltakozások azonban folytatódtak, sőt egyre nagyobb méreteket öltöttek. Bombák robbantak, az utcai postaládákba savat öntöttek, templomokat gyújtottak fel.

Az első világháború véget vetett a mozgalomnak. 1918 novemberében a 21 éves nők passzív, a 30. évüket betöltött nők aktív választójogot kaptak. 1928. július 2-án, Emmeline halála után három héttel az általános választójogot kiterjesztették a nőkre is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. http://www.mirror.co.uk/news/uk-news/emmeline-pankhurst-10-things-you-3863303

Források[szerkesztés]

  • Luise F. Pusch: Emmeline Pankhurst (német nyelven). Frauen.Biographieforschung. (Hozzáférés: 2017. október 9.)