Emmeline Pankhurst
| Emmeline Pankhurst | |
 | |
| Született | 1858. július 15.[1][2][3][4] Moss Side |
| Elhunyt | 1928. június 14. (69 évesen)[5][1][2][6][7] Hampstead[8] |
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | Richard Pankhurst (1879. december 18. – )[3][9] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Sophia Jane Craine Robert Goulden |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | École normale supérieure |
| Kitüntetései | Hunger Strike Medal (1912. március 1.)[10][11] |
| Sírhelye | Brompton temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Emmeline Pankhurst témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Emmeline Pankhurst (születési neve: Emmeline Goulden) (Moss Side, Greater Manchester, 1858. július 14. – London, 1928. június 14.) brit radikális politikus, női választójogi harcos.
Élete[szerkesztés]
Szülei, a The Liberal Party tagjai, felszólaltak a rabszolgaság ellen és a nők szavazati joga mellett. Emmeline már 14 éves korában részt vett a nők választójogát támogató gyűléseken. 1873 és 1879 között Párizsban tanult bentlakásos leányiskolában. Hazatérése után férjhez ment a nála 24 évvel idősebb Richard Pankhurst szocialista ügyvédhez, aki szintén kiállt a nők választójogáért. Emmeline öt gyermeket nevelt, támogatta férje politikai karrierjét és részt vett a választójogi harcban, a Fábiánus Társaság tevékenységében. Férjének nem sikerült bejutnia a brit parlamentbe, és 1898-ban meghalt.
1903-ban megalapította a Women’s Social and Political Union (WSPU) polgári radikális nőmozgalmat, amelyet kezdetben a passzív ellenállás jellemzett. Később azonban a brit nőmozgalom hírhedt, militáns szárnyává vált. Egyre több agresszív szüfrazsett keltett félelmet az angol politikusokban: megzavarták a választási gyűléseket, a börtönben éhségsztrájkba kezdtek, hogy kikényszerítsék szabadon bocsátásukat.
1913. április 3-án letartóztatták Emmelint azzal a váddal hogy ő bujtott fel David Lloyd George vidéki rezidenciája elleni bombatámadásra. Három év börtönre ítélték. A szüfrazsettek tiltakoztak, utcai csatákat vívtak a rendőrökkel, Herbert Asquith brit miniszterelnököt borssal szórták meg és rádobtak egy döglött macskát. Emmeline a börtönben éhségsztrájkba kezdett, és gyenge egészségi állapotára tekintettel április 12-én szabadon engedték. A tiltakozások azonban folytatódtak, sőt egyre nagyobb méreteket öltöttek. Bombák robbantak, az utcai postaládákba savat öntöttek, templomokat gyújtottak fel.
Az első világháború véget vetett a mozgalomnak. 1918 novemberében a 21 éves nők passzív, a 30. évüket betöltött nők aktív választójogot kaptak. 1928. július 2-án, Emmeline halála után három héttel az általános választójogot kiterjesztették a nőkre is.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Oxford University Press, 2004
- ↑ A Historical Dictionary of British Women. Routledge, 2003. december 17.
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ http://www.mirror.co.uk/news/uk-news/emmeline-pankhurst-10-things-you-3863303
- ↑ p64293.htm#i642921, 2020. augusztus 7.
- ↑ https://www.museumoflondon.org.uk/discover/six-things-you-didnt-know-about-suffragette-hunger-strikes, 2023. augusztus 17.
- ↑ https://collections.museumoflondon.org.uk/online/object/752606.html
Források[szerkesztés]
- Luise F. Pusch: Emmeline Pankhurst (német nyelven). Frauen.Biographieforschung. [2017. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 9.)