Emmeline Pankhurst

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Emmeline Pankhurst
Emmeline Pankhurst2.jpg
Született 1858. július 15.[1][2][3]
Manchester
Elhunyt 1928. június 14. (69 évesen)[4][1][2][5][6][7]
Hampstead[8]
Állampolgársága brit
Házastársa Richard Pankhurst (1879. december 18. – )[3][9]
Gyermekei
  • Sylvia Pankhurst
  • Christabel Pankhurst
  • Adela Pankhurst
  • Adela Constantia Pankhurst
  • Henry Francis R. Pankhurst
  • Henry Francis Pankhurst
SzüleiSophia Jane Craine
Robert Goulden
Foglalkozása
  • szüfrazsett
  • szüfrazsett
  • politikus
  • feminista
  • emberi jogi aktivista
Sírhely Tomb of Emmeline Pankhurst
A Wikimédia Commons tartalmaz Emmeline Pankhurst témájú médiaállományokat.

Emmeline Pankhurst (születési neve: Emmeline Goulden) (Moss Side, Greater Manchester, 1858. július 14.London, 1928. június 14.) brit radikális politikus, női választójogi harcos.

Élete[szerkesztés]

Szülei, a The Liberal Party tagjai, felszólaltak a rabszolgaság ellen és a nők szavazati joga mellett. Emmeline már 14 éves korában részt vett a nők választójogát támogató gyűléseken. 1873 és 1879 között Párizsban tanult bentlakásos leányiskolában. Hazatérése után férjhez ment a nála 24 évvel idősebb Richard Pankhurst szocialista ügyvédhez, aki szintén kiállt a nők választójogáért. Emmeline öt gyermeket nevelt, támogatta férje politikai karrierjét és részt vett a választójogi harcban. Férjének nem sikerült bejutnia a brit parlamentbe, és 1898-ban meghalt.

1903-ban megalapította a Women’s Social and Political Union (WSPU) polgári radikális nőmozgalmat, amelyet kezdetben a passzív ellenállás jellemzett. Később azonban a brit nőmozgalom hírhedt, militáns szárnyává vált. Egyre több agresszív szüfrazsett keltett félelmet az angol politikusokban: megzavarták a választási gyűléseket, a börtönben éhségsztrájkba kezdtek, hogy kikényszerítsék szabadon bocsátásukat.

1913. április 3-án letartóztatták Emmelint azzal a váddal hogy ő bujtott fel David Lloyd George vidéki rezidenciája elleni bombatámadásra. Három év börtönre ítélték. A szüfrazsettek tiltakoztak, utcai csatákat vívtak a rendőrökkel, Herbert Asquith brit miniszterelnököt borssal szórták meg és rádobtak egy döglött macskát. Emmeline a börtönben éhségsztrájkba kezdett, és gyenge egészségi állapotára tekintettel április 12-én szabadon engedték. A tiltakozások azonban folytatódtak, sőt egyre nagyobb méreteket öltöttek. Bombák robbantak, az utcai postaládákba savat öntöttek, templomokat gyújtottak fel.

Az első világháború véget vetett a mozgalomnak. 1918 novemberében a 21 éves nők passzív, a 30. évüket betöltött nők aktív választójogot kaptak. 1928. július 2-án, Emmeline halála után három héttel az általános választójogot kiterjesztették a nőkre is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven), 2004
  4. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. FemBio. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. http://www.mirror.co.uk/news/uk-news/emmeline-pankhurst-10-things-you-3863303
  9. p64293.htm#i642921, 2020. augusztus 7.

Források[szerkesztés]

  • Luise F. Pusch: Emmeline Pankhurst (német nyelven). Frauen.Biographieforschung. [2017. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 9.)