Elektroszmog

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az elektroszmog az elektromos berendezések által kibocsátott elektromágneses sugárzás elnevezése, amelyet rendszerint azok használnak, akik az ilyen sugárzásnak egészségkárosító hatást tulajdonítanak, és így azt – a szmoghoz hasonlóan – egy olyan szennyezési formának tartják, ami ellen védekezni kell. Az egészségkárosító hatás az esetek többségében vitatott vagy nem bizonyítható.

Hatása élettanilag[szerkesztés]

Az elektromos berendezések okozta sugárzás nem ionizáló sugárzás, vagyis nem képes az atomokat ionizálni és kémiai kötéseket felbontani. Az ilyen sugárzások legjelentősebb élettani hatása a dielektromos fűtés (ezen az elven működik például a mikrohullámú sütő), ami azonban néhány ipari alkalmazást leszámítva az elektromos berendezéseknél nem jelentős.

A gyenge elektromágneses tereknek nincs nyilvánvaló élettani hatása; vannak arra utaló jelek, hogy bizonyos esetekben (talán az elektromágneses sugárzás frekvenciájától vagy modulációjától függően) fellép biológiai hatás, de az ezzel kapcsolatos kutatások ellentmondóak, a hatásmechanizmus pedig nem ismert.

Számos kutatás találta azt, hogy a nagyfeszültségű elektromos távvezetékektől néhány száz méterre élő családokban kis mértékben emelkedett a gyermekkori leukémia valószínűsége; a hatást állatkísérletekben nem sikerült ellenőrizni.[1]

Egy kutatás azt találta, hogy a nagyon aktív mobiltelefon-használóknál (átlagosan napi fél óra feletti használat) nagyobb a glióma (agydaganat) kialakulásának valószínűsége; metodológiai problémák miatt azonban az okozati kapcsolat bizonytalan.[2] Ez alapján az elektromágneses tereket az IARC a lehetséges, hogy rákkeltő kategóriába sorolja (ide tartoznak például a savanyúságok és a kávé).[3]

Az Örebrói Egyetemi Kórház kutatása szerint a mobiltelefont használók közül a fiatalabbak vannak nagyobb veszélynek kitéve, mivel kisebb agyi térfogatuk és még nem teljesen kifejlett koponyacsontjuk miatt agyukat nagyobb mennyiségű sugárzás éri a mobiltelefonok használata közben, mint idősebb embertársaik agyát.[4]

Árnyékolás textíliával[5][szerkesztés]

Annak érdekében, hogy az elektroszmog hatása ellen megvédjék az emberi szervezetet, a textilipar speciális (szövött, kötött vagy fonatolt) kelmeszerkezeteket fejlesztett ki, amelyek árnyékoló hatást fejtenek ki. Ezek működése a Faraday-kalitka elvén alapul, amely szerint egy teljes mértékben elektromos vezető anyagból készült burkolat belsejébe nem hatol be a gyorsan változó elektromágneses sugárzás. Az ilyen árnyékoló kelme anyaga vékony fémhuzal, fémmel bevont, vagy fémszálakat is tartalmazó – egyébként nem vezetőképes anyagú – fonal. Az ilyen burkolat árnyékoló képessége attól függ, hogy mennyire vezetőképes a burkolat anyaga, és hogy vannak-e rajta nyílások, ill. azok mekkorák a sugárzás hullámhosszához képest. A 800–3000 MHz tartományba eső sugárzások hullámhossza 10–37,5 cm közé esik. Egy ilyen sugárzás ellen védő árnyékoló burkolat akkor hatásos, ha rajta 1 cm-nél jóval kisebbek a nyílások.[6]

Az árnyékoló képességet azzal a viszonyszámmal jellemezzük, ami a sugárzásnak az adott pontban árnyékoló burkolat nélkül, ill. az árnyékoló burkolat alatt mért teljesítménysűrűségének hányadosából számítható. Ennek a hányadosnak a logaritmusát általában 10-zel szorozva a decibelben (dB) megadott ún. csillapítást kapjuk. Ha az árnyékolás teljesen hatástalan, akkor a két teljesítménysűrűség megegyezik, hányadosuk 1, aminek logaritmusa 0, ennek 10-szerese is 0, vagyis nincs csillapítás. Ha a teljesítménysűrűségek hányadosa 100-ra adódik (vagyis az árnyékoló burkolat a sugárzásnak csak 1/100 részét engedi át), ennek logaritmusa 2, az árnyékoló képesség (csillapítás) eszerint 2·10 = 20 dB. A gyakorlatban akkor tartjuk megfelelőnek az árnyékoló képességet, ha az így számított csillapítás értéke eléri a 30 dB-t, vagyis az árnyékoló burkolat a sugárzás teljesítménysűrűségének csak 1/1000 részét, 0,1%-át engedi át

Nagyon fontos, hogy a kelmében előforduló nyílások minél kisebbek legyenek. Kísérleteket folytattak olyan szövetekkel, amiket mind lánc, mind vetülék irányban olyan Nm 50 finomságú fonalból készítettek, ami pamuttal körülburkolt ezüsthuzalból állt. Ha a szövetszerkezetet úgy állították be, hogy a fonalak között 2 mm távolság volt, akkor ennek a szövetnek a csillapítása 20–25 dB-re adódott, míg ha a fonalak távolságát 0,5 mm-re csökkentették, akkor ez 40–45 dB-re emelkedett, ami azt jelenti, hogy az árnyékoló képesség jelentősen megnövekedett.[7]

Ezek a sugárzások ún. polarizált sugárzások, azaz – leegyszerűsítve – a rezgések hullámmozgása meghatározott síkban megy végbe. Ezért nem mindegy, hogy az útjukba tett fémrács milyen irányú. A mérések azt mutatták, hogy ha a sugárzás síkja a szövet láncirányával esett egybe, akkor a láncfonal-sűrűség változtatásának gyakorlatilag nem volt befolyása a csillapításra, a vetüléksűrűség változtatása azonban jelentősen módosította azt. Kötött kelmék esetében a láncrendszerű kelmék váltak be erre a célra, a vetülékrendszerű kelméknél csak gyengébb eredmény várható. Míg szövetek esetében a kötésmódnak gyakorlatilag alig van befolyása az árnyékoló képességre, kötött kelméknél ez lényeges szempont.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. WHO factsheet – Electromagnetic fields and public health
  2. WHO factsheet – Electromagnetic fields and public health: mobile phones
  3. IARC classifies radiofrequency electromagnetic fields as possibly carcinogenic to humans, 2011. május 31.
  4. Mobile phone and cordless phone use and the risk for glioma – Analysis of pooled case-control studies in Sweden, 1997–2003 and 2007–2009. pathophysiologyjournal.com. (Hozzáférés: 2018. február 10.)
  5. Lázár Károly: Elektroszmog ellen védő textíliák. (Hozzáférés: 2015. február 25.)
  6. T. Mühl (2004). „Textilien und elektromagnetische Strahlung”. Melliand Textilberichte (3), 190, 192. o.  
  7. T. Mühl (2004). „Webware mit elektromagnetischer Schirmwirkung”. Melliand Textilberichte (5), 348–349. o.  
  8. T. Mühl (2004). „Elekteromagnetisch schirmende Wirk- und Strickwaren”. Melliand Textilberichte (7-8), 587–588. o.  

Külső hivatkozások[szerkesztés]