Eduardo De Filippo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Eduardo De Filippo
Eduardo De Filippo
Eduardo De Filippo
Született Eduardo De Filippo
1900. május 24.
Nápoly
Elhunyt 1984. október 31. (84 évesen)
Róma
Állampolgársága olasz
Házastársa Dorothy Pennington (1928–1954)
Thea Prandi (1956–1959)
Isabella Quarantotti (1977–1984)
Gyermekei Luca De Filippo
SzüleiEduardo Scarpetta
Luisa De Filippo
Foglalkozása író, forgatókönyvíró, filmrendező, színész, színházigazgató
Tisztség Senatore a vita (1981. szeptember 26.–1984. október 31.)
Kitüntetései
  • Feltrinelli-díj
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1973. június 2.)
Sírhely Campo Verano

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eduardo De Filippo témájú médiaállományokat.

Eduardo De Filippo (Nápoly, 1900. május 24.Róma, 1984. október 31.) olasz író, forgatókönyvíró, filmrendező, színész, színházigazgató.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Eduardo Scarpetta (1853–1925) olasz színész és Luisa De Filippo voltak. Két testvérével, Titina De Filippóval (1898–1963) és Peppino De Filippóval (1903–1980) együtt színi pályára lépett. Hármuk közül Eduardo bizonyult a legsokoldalúbb, a legszínesebb egyéniségnek. Tanulmányai elvégzése után különböző társulatoknál szerepelt, majd 1931-ben megalakította önálló együttesét, la compagnia del Teatro Umoristico "I De Filippo" néven, amellyel 1963-ban Magyarországon is vendégszerepelt. 1932-ben lépett először kamera elé, 1939-től rendezett filmeket. 1981-től haláláig az olasz parlament tagja volt.

Munkássága[szerkesztés]

Színháza sajátos népszínház volt; darabjait többnyire maga írta és a főszerepeket is ő alakította. Témái, figurái az egyszerű emberek, a kispolgárság világából valók. Problémáikat, mindennapos ügyes-bajos dolgaikat jellegzetes dél-olasz temperamentummal, dinamikus stílussal ábrázolta. Műfaja a melodráma, a szatíra és a bohózat keveréke volt. Színműveit szerte a világon, így Magyarországon is gyakran műsorra tűzik (Az én családom, Filumena házassága, Vannak még kísértetek). A saját produkciójában készült alkotásoknak rendszerint írója, rendezője, főszereplője volt egy személyben. Humora kesernyés, játékstílusa természetes volt. Alkotásaiban kritikusan ábrázolta a társadalmat, de haladó nézetei ellenére sem lépte túl polgári korlátait.

Némelyik művét nemcsak olaszul, hanem nápolyi nyelven is írta.

Magánélete[szerkesztés]

1928–1954 között Dorothy Pennington, 1956–1959 között Thea Prandi (1922-1961) olasz színésznő, 1977–1984 között pedig Isabella Quarantotti (1921–2005) olasz forgatókönyv-írónő volt a felesége. Leánya Luisa és fia Luca a második feleségétől születtek. Fia három hónappal harmadik házasságkötése után tette nagyapává.

Színházi munkái[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 28.[1]

  • Vannak még kísértetek (1955–1956, 1959–1960, 1972, 1989)
  • Milliomos Nápoly (1957, 1986)
  • Az én családom (1958)
  • Filuména házassága (1961, 1972, 1983, 2001)
  • De Pretore Vincenzo (1964)
  • A komédia bosszúja (1967)
  • A cilinder (1967, 1996)
  • Szombat, vasárnap, hétfő (1976, 1996–1997)
  • Ezek a kísértetek! (1982)
  • Nápolyi álmok (1992)
  • Házasság olasz módra (1995)
  • Belső hangok (2005)
  • Nápolyi kísértetek (2007)
  • Nem fizetek! (Egy vasat se!) (2010)

Filmjei[szerkesztés]

Forgatókönyvíróként[szerkesztés]

Színészként[szerkesztés]

Magyarul[szerkesztés]

  • A cilinder; in: Szerelem, óh! Három olasz egyfelvonásos; szerk. Hunyadi András, rend. tanácsok Hunyady András, Gergely Géza; Népi Alkotások Háza, Marosvásárhely, 1970

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2014. október 2-i lekérdezés

Forrás[szerkesztés]

  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971, 243-244. old.

További információk[szerkesztés]