Eduardo De Filippo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Eduardo De Filippo
Eduardo De Filippo
Eduardo De Filippo
Született Eduardo De Filippo
1900. május 24.
Nápoly
Elhunyt 1984. október 31. (84 évesen)
Róma
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1984. október 31.)
  • olasz (1900. május 24. – 1946. június 18.)
Házastársa Dorothy Pennington (1928–1954)
Thea Prandi (1956–1959)
Isabella Quarantotti (1977–1984)
Gyermekei Luca De Filippo
SzüleiEduardo Scarpetta
Luisa De Filippo
Foglalkozása író, forgatókönyvíró, filmrendező, színész, színházigazgató
Tisztség Senatore a vita (1981. szeptember 26. – 1984. október 31.)
Kitüntetései
  • Feltrinelli-díj
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1973. június 2.)[1]
Sírhely Campo Verano

A Wikimédia Commons tartalmaz Eduardo De Filippo témájú médiaállományokat.

Eduardo De Filippo (Nápoly, 1900. május 24.Róma, 1984. október 31.) olasz drámaíró, forgatókönyvíró, filmrendező, színész, színházigazgató.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Eduardo Scarpetta (1853–1925) olasz színész és Luisa De Filippo voltak. Két testvérével, Titina De Filippóval (1898–1963) és Peppino De Filippóval (1903–1980) együtt színi pályára lépett. Hármuk közül Eduardo bizonyult a legsokoldalúbb, a legszínesebb egyéniségnek. Tanulmányai elvégzése után különböző társulatoknál szerepelt, majd 1931-ben megalakította önálló együttesét, la compagnia del Teatro Umoristico "I De Filippo" néven, amellyel 1963-ban Magyarországon is vendégszerepelt. 1932-ben lépett először kamera elé, 1939-től rendezett filmeket. 1981-től haláláig az olasz parlament tagja volt.

Munkássága[szerkesztés]

Színháza sajátos népszínház volt; darabjait többnyire maga írta és a főszerepeket is ő alakította. Témái, figurái az egyszerű emberek, a kispolgárság világából valók. Problémáikat, mindennapos ügyes-bajos dolgaikat jellegzetes dél-olasz temperamentummal, dinamikus stílussal ábrázolta. Műfaja a melodráma, a szatíra és a bohózat keveréke volt. Színműveit szerte a világon, így Magyarországon is gyakran műsorra tűzik (Az én családom, Filumena házassága, Vannak még kísértetek). A saját produkciójában készült alkotásoknak rendszerint írója, rendezője, főszereplője volt egy személyben. Humora kesernyés, játékstílusa természetes volt. Alkotásaiban kritikusan ábrázolta a társadalmat, de haladó nézetei ellenére sem lépte túl polgári korlátait.

Némelyik művét nemcsak olaszul, hanem nápolyi nyelven is írta.

Magánélete[szerkesztés]

1928–1954 között Dorothy Pennington, 1956–1959 között Thea Prandi (1922-1961) olasz színésznő, 1977–1984 között pedig Isabella Quarantotti (1921–2005) olasz forgatókönyv-írónő volt a felesége. Leánya Luisa és fia Luca a második feleségétől születtek. Fia három hónappal harmadik házasságkötése után tette nagyapává.

Színházi munkái[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 28.[2]

  • Vannak még kísértetek (1955–1956, 1959–1960, 1972, 1989)
  • Milliomos Nápoly (1957, 1986)
  • Az én családom (1958)
  • Filuména házassága (1961, 1972, 1983, 2001)
  • De Pretore Vincenzo (1964)
  • A komédia bosszúja (1967)
  • A cilinder (1967, 1996)
  • Szombat, vasárnap, hétfő (1976, 1996–1997)
  • Ezek a kísértetek! (1982)
  • Nápolyi álmok (1992)
  • Házasság olasz módra (1995)
  • Belső hangok (2005)
  • Nápolyi kísértetek (2007)
  • Nem fizetek! (Egy vasat se!) (2010)

Filmjei[szerkesztés]

Forgatókönyvíróként[szerkesztés]

Színészként[szerkesztés]

Magyarul[szerkesztés]

  • A cilinder; in: Szerelem, óh! Három olasz egyfelvonásos; szerk. Hunyadi András, rend. tanácsok Hunyady András, Gergely Géza; Népi Alkotások Háza, Marosvásárhely, 1970

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dettaglio decorato (olasz nyelven). Presidency of the Italian Republic. (Hozzáférés: 2014. január 9.)
  2. 2014. október 2-i lekérdezés

Forrás[szerkesztés]

  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971, 243-244. old.

További információk[szerkesztés]