E–2 Hawkeye
| E–2 Hawkeye | |
 | |
| A VAW–123 Screwtops század E–2C repülőgépe | |
| Funkció | Légtérellenőrző repülőgép |
| Gyártó | Grumman |
| Gyártási darabszám | 200 |
| Ár | 80 millió USD |
| Fő üzemeltetők | USN |
| Személyzet | 5 fő (2 pilóta, 3 irányító) |
| Első felszállás | 1960. |
| Szolgálatba állítás | 1964. január |
| Méretek | |
| Hossz | 17,56 m |
| Fesztáv | 24,58 m |
| Magasság | 5,58 m |
| Szárnyfelület | 65 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 17 090 kg |
| Max. felszállótömeg | 23 391 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | Allison T56–A–425 Légcsavaros gázturbina |
| Teljesítmény | 2×3800 kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 604 km/h |
| Hatósugár | 2583 km |
| Hatótávolság | 2708 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 9390 m |
| Emelkedőképesség | 13 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 355 kg/m² |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz E–2 Hawkeye témájú médiaállományokat. | |
Az E–2 Hawkeye repülőgép-hordozók fedélzetéről üzemeltethető légtérellenőrző repülőgép, melyet a Grumman fejlesztett ki az 1960-as évekre és gyártott a korábbi E–1 Tracer repülőgép leváltására. Vállszárnyas, fémépítésű konstrukció, hárompontos, tricikli elrendezésű futóművel. A főfutókat a turbólégcsavaros hajtóművek szárny alatt lévő gondoláiba, az orrfutót a törzsbe húzzák be, melynek tetején helyezték el a rádiólokátor körbeforgó antennáját, mely a felhajtóerő termelésében is részt vesz. Az antenna által keltett légörvények miatt függőleges vezérsíkja szokatlan kialakítású. A repülőgépet az USN-en kívül alkalmazza a Francia Haditengerészet, az Izraeli, az Egyiptomi, a Japán és a Tajvani Légierő is. Továbbfejlesztésével alakították ki a C–2 Greyhound szállító repülőgépet.
